Manapság már nem számít akkora szenzációnak ha a minőségi kézműves sörök mellé a chips + ropi kombón túl is lehet valami komolyabb étellel enyhíteni éhségünket, viszont a legtöbb helyen inkább a street food vonal képviselteti a kínálatot, persze tisztelet a kivételnek. E kivételek közé tartozik a MALTeR is, ami egyébként az egykori Kispipa étterem, a Szomorú vasárnap dal szülőhelye, a VII. kerületi Akácfa utcában.
Sikerült a délután 3 órási nyitásra érkeznünk egy régi jó barátommal, így aztán talán nem éppen meglepő módon egy darabig mi voltunk az egyetlen vendégek, de ottlétünk alatt, ahogy kezdtünk belefolyni a kora estébe, azért szépen gyűltek a vendégek is. Az első benyomás egyébként teljesen szimpatikus volt, a hely kialakítása, a háttérzene és a kiszolgálás is abszolút nyerő. Én lényegében szinte végigkóstoltam ottlétünk alatt a teljes aktuális csapolt sör kínálatot, amiből nekem összességében a Zip's Man-Go és az Elvis Juice grapefruitos őrülete nyerte el leginkább a tetszésemet, bár azért ár/érték arányban tekintve (1200 Ft / 4dl) azért nem győzött meg annyira ez utóbbi.
Előzetesen elég alaposan kiveséztem az étlapot és tudtam jól, hogy az egyik leginkább különleges fogást, a MALTeR Wellingtont fogom kipróbálni, ami leveles tésztában lilakáposztával sült véreshurkát jelentett cékla salátával (1650.-). Ez már így elolvasva is nagyon brutál jól hangzott és hát kinézetre is igen csábítónak tűnt, bár az adag tekintetében egy picivel többre számítottam. Aztán az első falatok után egyre inkább csak nőtt bennem a félelem, hogy ez bizony basszus el fog fogyni, pedig az idők végezetéig el tudtam volna ezt a mennyei eledelt falatozgatni. A tészta valami egészen elképesztő módon friss, könnyed és lágyan ropogós, míg a lilakáposztás hurka megint egy olyan egészen egyedi élményt adott, hogy legszívesebben a térdemet csapkodtam volna egyrészt örömömben, másrészt pedig a hitetlenkedéstől. Mindemellé a céklasali kiváló körítésnek bizonyult.
Bár nem érkeztem túl éhesen, de azért az eltelt idő és az elfogyasztott sörök, valamint az egészen elképesztő finomságú első fogás után nem lehetett kérdés, hogy itt nem érhet véget az étlap mustra, és a másik kiszemeltemet is muszáj volt megkóstolnom, ami pedig egy tányér Zurek volt, ami nem más mint lengyel tejfölös burgonyaleves rozslisztes kovásszal, hozzá túró, tojás, torma és kolbász (780.-). Egészen elképesztő ezt így egyben elolvasni, elképzelni pedig még inkább... Ízre egy igazi katarzis, egy teljesen új dimenziója a krumplileveseknek. Egyszerűen minden passzolt, és itt is csak azt sajnáltam, hogy miközben minden egyes kanál egy újabb katarzist okozott, ugyanakkor egyre nőtt a félelem, hogy bizony ez is hamar el fog fogyni, pedig ezt az ízkompozíciót megint csak nagyon sokáig szeretné élvezni az ember. A hozzá kapott házi kenyér pedig ismét egy olyan pluszt adott az egészhez, amit tanítani lehetne. Friss, puha, ropogós, döbbenetesen finom, ízletes, az egyik legjobb kenyér, amihez az utóbbi időben szerencsém volt.
Összességében tehát az ételek abszolút átlagon felül teljesítettek, erről drága barátom is megerősített, aki a BBQ oldalasra és a nudlira ment rá, viszont mindketten megegyeztünk abban is, hogy az adagok egy picit lehettek volna emberesebbek, de persze ez megint nézőpont kérdése, illetve objektívan nézve azért nem mondanám azt se, hogy kimondottan kevés lett volna. Csak hát ugye ha valami ennyire átkozottul finom, abból mindig tudna valamivel többet enni az ember. Sörök tekintetében már annyira nem tudtam határtalanul lelkesedni, de összességében tekintve ez egy nagyon kellemes és jól eltöltött néhány óra volt, tehát abszolút ajánlott a hely mindenkinek!
