A tavalyi, első alkalommal megrendezett halfesztivál idején még gyerekcipőben járt a Csabi Konyhája blog, így azt csupán egy kép, és az ahhoz írt rövid élménybeszámoló örökítette meg a facebookon. Arra emlékszem, hogy a rengeteg pozitívum mellett az egyetlen igazi negatívum az iszonyatos túlzsufoltság volt az Erzsébet téren, így aztán nem véletlen, hogy idén a Múzeum kertbe, illetve a Pollack Mihály térre került át az esemény. Pont kapóra jött, hogy a nyitó napon, csütörtökön egy jó kis 50%-os kedvezményre jogosító kuponlapot is fel lehetett használni, így nem is volt kérdéses a jelenlétem!
Mivel elég zsúfoltak a napjaim, így külön örültem, hogy ki lett írva az esemény hivatalos facebook oldalára a nyitás, azaz 14.00, aminek igencsak ellentmondott az a déltájban kitett kép/poszt, miszerint már óriási tömeg van kint. Mondom ez igen, erős kezdés, miközben már amúgy is egyre éhesebb lettem. Végül 2-re sikerült is kiérni, majd tátott szájjal vetettem bele magam a tömegbe, hiszen valami elképesztő mennyiségű és rendkívül változatos választékkal képviseltették magukat az árusok. Első körben kicsit nehéz is volt felfognom az egészet, főleg, hogy nem is volt mindenhol teljesen egyértelmű, hogy ki is az árus, miközben próbáltam memorizálni a leginkább érdekesnek tűnő félárú akciókat. Előzetesen a Vörös Homár érdekelt a legjobban, hiszen egy indexes cikk szerint ők csinálják Budapesten a legjobb fish & chipset. Na, őket sehol se találtam például, de végül, hogy egy kicsit beinduljon a buli, egy gyulai pálinkázónál álltunk meg, ahol 2 cl pálinkát lehetett venni 200 forintért. A sráccal közben jót dumáltam erről az egész káoszról, meg a kuponrendszer hiányosságairól, ráadásul a pálinka se volt rossz! Közben megpillantottam a szomszédos standnál, hogy egy másik előzetesen kiszemelt árusról van szó, ahol pontypaprikás pompost készítettek. Illatra és kinézetre is eszméletlen dögös volt az egész, arról nem is beszélve, hogy mindez 400 forintért! Gyorsan le is csaptam egy méretes szeletre, majd teljes katarzis közepette elfogyasztottam. Ez kérem hibátlan volt! Az a füstös ízvilág egyszerűen mindent vitt. De amúgy a tészta állaga is, és a hal is hibátlan párost alkotott. Micsoda kezdés!
Mivel elég jó idő volt, így a következő megálló a pont egy éve megismert és új kedvenccé vált Rotburger sörözőnél volt, így aztán sörrel a kézben folytatódott a felfedező túra. Ahhoz képest hogy nem is kettőkor nyitott az egész, furcsa volt látni, hogy sokan még csak épp hogy pakolásztak három óra magasságában. A Sushigyárnál is megálltunk, ahol újabb kupont használtunk el, és így csupán 475 forintba került egy lazac maki (ami a kuponon helytelenül nigirinek volt írva), ami 6 kis sushit tartalmazott egy kis gyömbérrel, bivalyerős wasabival és persze szójaszósszal. Ez is nagyon finom volt!
Ennyi finomság után már csak a hazaút maradt hátra, de azért csak nem hagyott nyugodni a rétes kupon a zsebemben, amit a bejáratnál lehetett beváltani a Mosolygós rétes standnál. Egészen elképesztő ízválaszték képviseltette magát, amiből nekem a halas káposztáson akadt meg a szemem. Vettem is egyet gyorsan 250 forintért, amit aztán már csak otthon fogyasztottam el a lehető legnagyobb elégedettség közepette. A kezdeti nehézségek ellenére ez bizony elég erősen év gasztrofesztiválja gyanús esemény volt, hiába van még csak február közepe!