Gasztro Túra - Saját készítésű ételek, illetve különböző élmények, tapasztalatok a hazai és külföldi ízek világából!

Csabi Konyhája

II. Erősevő Verseny 2015 @ W35 ROM

2015. május 21. - Csabi Konyhája

Valamivel több, mint egy évvel ezelőtt került megrendezésre az elsöprő sikert hozó I. Erősevő Verseny, ami után egyértelmű volt, hogy ismét részt kell vennem a megmérettetésen. A szabályok lényegében mit sem változtak, talán csak azt leszámítva, hogy még szigorúbban figyeltek a bírák. Egy fél kilós pokolian csípős burgert kellett megenni 10 perc alatt a lehető leggyorsabban, majd 5 percen keresztül még tűrni a fájást az asztalnál ülve, miközben a törölközés végig tilos volt. Drága jó Dani megfejelte még a történetet azzal, hogy most még a húsba is került egy kis darált chili, valamint egyfajta desszertként még egy habanero popperst is le kellett tolni a versenyzőknek!


Az elmúlt egy évben a Csabi Konyhája blog is sokat fejlődött, nem mellesleg pedig egyfajta baráti kapcsolatot is kialakítottam a W35-tel és a múltkori Bajor Sörözőt bemutató első Csabi Konyhája webizode után adta magát, hogy ez legyen a második rész. A verseny szervezőinek már rögtön itt az elején szeretnék gratulálni, hiszen eléggé jól látható módon a tavalyi eseményhez képest az összes gyermekbetegséget egytől egyig sikerült levetkőzniük és maximális profizmussal vezényelték le az egész hepajt. A gördülékenységet egyértelműen elősegítette, hogy ez alkalommal nem volt nyitva maga az étterem, így mindenki a versenyre összpontosíthatott. A hivatalos gyülekező előtt mi már egy órával korábban, azaz 10:00-kor a helyszínre vonultunk a stábbal (Resign Studio - Batke Bendegúz & Tobai Botond) felmérni a terepet, illetve megkezdeni a forgatást. Most sem maradhatott el a szeretetcsomag, amit egy gyors regisztrációt követően magamhoz is vehettem: egy nagyon jó kis póló, pass, toll, kitűző. Ezután utunk szinte egyből a Sárréti Chilifarm standjához vezetett ahol 1-2 bivalyerős welcome paprikapálinkát követően egy gyors interjút is csináltunk a vezér Bogár Sándorral. A tavalyi évhez hasonlóan most is Rákóczi Feri vezényelte le profi módon a show-t, már-már régi ismerősként üdvözöltük egymást.
(Csoportkép: Rob-Chi chilitermékek)
Több tavalyi versenyző is újra indult, többek között a 2014-es dobogósok is! Az igazat megvallva nem voltam túlzottan a toppon, mivel egész héten egy kínzó torok- és fejfájós, orrfújós szűnni nem akaró betegséggel viaskodtam, így örültem is, hogy az első körben fogok enni. Szokás szerint semmit nem készültem a versenyre, haha, de azért a tavalyi meglepően jó tapasztalatokból kiindulva bíztam egy jó eredményben. A burgerek megérkeztek, amik nekem első ránézésre valamivel nagyobbnak tűntek mint tavaly, bár ezt a készítők határozottan cáfolták. Mivel tavaly is az egyik legnagyobb ellenségem a forróság volt, így elhatároztam, hogy a zsemle tetejével fogok kezdeni. Ezzel még nem is volt gond, de aztán valahogy nagyon nem boldogultam a többivel. A 25 dekás hús nem csak pokolian erős volt, de tűzforró is, és így igencsak lassacskán sikerült legyűrnöm az ellenfelem. Közben persze taknyom-nyálam egybefolyt, ahogy illik, és a könnyeim is potyogtak rendesen. Szó szerint az életemért küzdöttem. Az utolsó falat után a habanero poppers már igazából nem okozott különösebb kihívást, a 7:26-os idő viszont igencsak csalódást okozott a számomra. Természetesen most is volt pihenő helység tele segédanyagokkal, amik közül én maradtam a tejnél, illetve jégkockákkal próbáltam csillapítani égési sérüléseimet az arcomon.
Egyébként mindegyik körben volt több versenyző is, aki nem tudta befejezni, ki előbb, ki később adta fel a küzdelmet, a négy női indulóból is végül csak egy fejezte be időn belül a versenyt. Az 50 nevezőből összesen 28-nak sikerült befejeznie szabályosan a burger elfogyasztását. De persze mindettől függetlenül jár mindenkinek az elismerés és a pacsi, mert ez tényleg nem tréfadolog volt. A körök a tavalyihoz képest sokkal pörgősebbek voltak és a kibővített létszám is javára vált a versenynek és igazából ilyen fél 3 magasságában már az eredményhirdetés következett. A tavalyi ászok is elég rendesen megküzdöttek az idei egyeddel, egyedül Ureczky Bálint tudott javítani a saját idején és egy egészen hihetetlen 2:05 idővel megérdemelten nyerte a II. Erősevő Versenyt. Ezúttal volt még 3 extra nyeremény is, ami sorsolás útján került kiosztásra, szóval ajándékokban nem volt hiány. Összességében tehát elmondható, hogy az esemény maga rendkívül színvonalas és szórakoztató volt, a média részéről minden eddiginél nagyobb érdeklődéssel végigkövetve a versenyt. A díjkiosztó után egyébként felszolgálásra került több versenyburger is negyedekre vágva és az én kis stábom is lelkesen csapott le rájuk, igaz lelkesedésük az első falat és kb. 10 másodperc elteltével kínkeserves gyötrelembe csapott át, haha. Én sem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg újra, és egész jóízűen elfogyasztottam a már langyhideg egyedet, ami kevésbé viselt meg, mint a tűzforró társa. Jó szokás szerint a konstans gyomorfájás is beállt a kora esti órákra és jelen pillanatban annyira nem érzem a lelkesedést a 3. részvételhez jövőre, ami a tervek szerint egy új helyszínen kerül majd megrendezésre, de majd még addig persze az én véleményem is változhat idővel...
 (A montázsban felhasznált képek: Orbán Márton)
A cikkben szereplő vízjeles képeket By Boof készítette.
Hamarosan jelentkezem az eseményen forgatott videóval is! Addig is ide kattintva találjátok a saját képgalériámat a facebookon.

További beszámolók:
W35
Player.hu
RTL KLUB
Velvet

A bejegyzés trackback címe:

https://csabikonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr918577054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása