Az Ati már igazi öregmotorosnak számít a Viharsarokban. Ha emlékezetem nem csal, valamikor az ezredforduló környékén nyitottak Jaminában és rögtön a nyitást követően többször is sikerült csodájára járni mesteri hamburgerüknek, aminek a lelkét a saját készítésű inkább lepény szerű bucijuk és a belepakolt finomságok fantasztikus ízesítése adta. Aztán egy darabig két egység is működött párhuzamosan, végül a belvárosi maradt egyedül, ahova régóta terveztem már egy visszatérést, hiszen ugyan a több mint egy évtizedes élmények még mindig élénken éltek bennem, de roppant mód kíváncsi voltam, vajon sikerült-e megtartaniuk a varázst?

Néhány gyors fotót követően izgatottan bele is vetettem magam a falatozásba. A lepényzsemle hozta ugyanazt a fantasztikus élményt mint anno, igaz a kelleténél egy picit több ideig sülhetett, mivel a teteje jól láthatóan kicsit sötétebb lett a kelleténél, de ízben szerencsére ez nem igazán rontott az összképen. Igazából most nem kívántam annyira egy könnyfakasztó élményt, úgyhogy örültem is annak, hogy csupán kellemesen csípős volt az ügy, a szósz és a zöldségek pedig tökéletes harmóniában álltak az egyébként kellemesen pikáns hússal, viszont szegény bacon nagyon elbújhatott az összeállításban, mert nem igazán éreztem ki az ízét. Érdekes, nem igazán tudtam dűlőre jutni a hússal kapcsolatban, mivel nagyon világos volt és ízre kicsit gyermekkorom kedvenc pikáns csibefasírtjára emlékeztetett, de valahogy mégsem voltam meggyőződve arról, hogy ez mirelit hús lenne, csak valahogy nem volt meg az a klasszikus marhahús íze sem... Mindettől függetlenül az élmény így is pozitív volt, úgyhogy egy kis kellemes nosztalgiahangulattól elalélva igencsak bőségesen jóllaktam. Ezért a burgerért pedig 740 forintot kérnek, ami ugye elég jó, még ha nem is egy über gourmet burgerről beszélünk, de kérnek ennél sokkal rosszabb egyedekért is sokkal többet. Szóval örülök, hogy ennyi idő után visszatérve sem kellett csalódnom.