A másfél évvel ezelőtti Párkányban tett látogatásom, egész pontosan a Középkori Parasztétteremben elköltött estebéd egy életre szóló élmény volt számomra és azóta is hivatkozási alapnak számít, illetve vágytam vissza. Arról nem is beszélve, hogy a blog legsikeresebb cikkévé nőtte ki magát a közel tízezres olvasottságával, és még a mai napig is iszonyatosan pörög az írás. Így aztán duplán megörültem annak, amikor megtudtam, hogy Esztergomban fog játszani a Dolor zenekar, akiknél gyorsan béreltem is egy helyet az autóban és előre felkészítettem drága barátaimat, hogy bizony kötelező látogatásunk lesz a híd túloldalára, így aztán a kellemeset a még kellemesebbel összekötve vehettem az irányt egyik kedvenc városomba, hogy aztán rituálisan Párkány felé vegyük az irányt egy közös zabára a koncert előtt.

A rablóhús egyszerűen hibátlan volt, zseniálisan finom és tökéletes állagú minden egyes falat. A köret is hozta a kötelezőt, a cipó még a múltkorinál is finomabb, egy picivel kevésbé tömör volt, a zöldségek pedig remekül csúsztak a hústúladagolás mellé. Készültem, és direkt visszafogottan étkeztem egész nap, így bár kissé szuszogva, de begyűrtem az egészet. Óriási szövegekben ezúttal sem volt hiány, de a múltkorihoz képest egy icipicit talán visszafogottabb volt a személyzet, de még így is párját ritkította a show. A végén egy egészen meglepő kedvességben is részesültünk, kaptunk egy tányért, rajta mindenki számára egy szelet csípős kolbász, amit nagy örömmel kaptam be és néhány másodperc elteltével még elismerően is nyilatkoztam, hogy ez igen, rendben van! Majd szép lassan elkezdett hatni a méreg és konkrétan a poklok poklát éltük meg, külsőleg és belsőleg is teljesen kicsinált mindenkit, aki gyanútlanul ráment az asztaltársaságunkból. Ez az egy szelet kolbász szinte felért a W35-ös brutál pokolburger okozta kínok kínjával, haha.

Ismét egy csillagos ötös élménnyel gazdagodtam, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem engedem, hogy újabb másfél év teljen el a visszatérésemig!