Tegnap abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy meghívást kaptam egy privát BBQ partira a Burger House óbudai egységébe, ahol egy kis családias létszámú és hangulatú sütögetés, iszogatás, eszegetés zajlott. Az alkalmazottakon és Lázár Péter szellemi vezető és ötletgazdán kívül (aki egyébként nem mellesleg a Burger House alapítója is), Taki és Barna felügyelte még a sütési folyamatot, akik ugye elég tapasztalt embereknek számítanak e témában, hiszen a Zabáljcsak élén bizonyítottak már nem keveset a hazai palettán. Én pedig egyedüli bloggerként vettem részt és ugyan eredetileg nem akartam írni az élményekről, illetve nem is kérte senki, én mégis úgy döntöttem, hogy megemlékezek egy kis cikkel a parádéról.
Én rendesen kimaradtam a munka oroszlánrészéből mivel egyéb elfoglaltságaim miatt csak este 9-re sikerült befutnom amikor már javában folyt a falatozás, de még ekkor is voltak új szereplők a pitben. Ezúttal a nagy szakmai részletektől megkímélnék mindenkit, inkább csak annyit írnék, hogy bizony nagyon sok munkaóra volt ebben a nagy zabálásban és minden tiszteletem az ebben résztvevőknek. Amúgy azt tudni érdemes, hogy Peti elég régóta dédelgeti már ezt az álmát, de hát ugye jó munkához idő kell, de úgy látszik, hogy lassan de biztosan beérik a gyümölcs. Keressétek és kövessétek a SMOKE oldalát, ha nem akartok lemaradni a hamarosan bekövetkező hivatalos megnyitóról és az újabb és újabb eseményekről...
Hogy mik is készültek? Például csirke egészben, ami egészen fantasztikusan sikerült, mesésen omlós lett, amit aztán egy olyan BBQ szósz koronázott meg, hogy azt majdnem megkönnyeztem. A blog rendszeres olvasói már jól tudhatják, hogy a BBQ szósz nekem nagy vesszőparipám, mert szinte mindig elnyom mindent és szinte mindig mindenhol ugyanazt a bolti vackot használják ami rosszabb esetben még kellemetlen torokkaparó érzettel is rontja tovább a helyzetet... Nos, itt egy derék fiatalember, nevezetesen Várallyai Attila olyan saját spéci szószt hozott létre, hogy legszívesebben mindent megkennék innentől kezdve ezzel a szósszal, haha. Kellemesen pikáns, teljesen egyedi ízvilágú és egyáltalán nem tolakodó. Minden elismerésem!
A végén jött az igazi nagyágyú, egy jó nagy tábla oldalas, amit Taki vadállat módjára szedett darabjaira, majd ahogy azt kell, könyékig szószosan, a legnagyobb megelégedettség közepette kézzel-lábbal toltuk befelé. Mellé sült még eszméletlen jó pita, héjában sült krumpli és nem kevés zöldség is. És ha ez még nem lett volna elég, olyan sültkolbász is előkerült a smokerből, hogy még én is elismerően csettintettem. Ha ez még csak a kezdet, akkor remegve várom a folytatást! Hajrá-hajrá, csak így tovább, az irányvonal tökéletes, köszönöm, hogy ott lehettem az indulásnál, remélem sok embernek sikerül majd örömteli perceket/órákat szerezni a jövőbeli eseményekkel!
