A múltkori fenomenálisan sikerült édesburgonya krémlevesen felbuzdulva most ismét egy olyan levest készítettem el, ami nagyon jól jön a nagy hidegben, illetve betegeskedés esetén. Ezúttal viszont kicsit pihentettem krémleves mániám és megmaradtam a hagyományos, "darabos" formátumnál, ami mondjuk annyira sűrű lett, hogy a kanál is megállt benne. Ráadásul teljesen vega kompatibilis, illetve glutén- és laktózmentes, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy a saját ízlése szerint bátran készítse el az alábbi életmentő kis leveskét!
Kezdésként a jól megszokott módon 2 fej apróra vágott vöröshagyma (35dkg) dinsztelésével kezdődött minden. Gazdagon borsoztam frissen őrölt tarkaborssal és egy tk ételízesítővel is meghintettem, ami helyett persze lehet sima sót is használni. Nálam a 10 perces idő egy elég jól bevált hagyomány, lehet közben további olaj hozzáadásával vagy víz hozzáöntésével megelőzni, hogy odakapjon a hagyma. Az utolsó 1-2 percben hozzáadtam egy apróra felszeletelt 5 centis hámozott gyömbérdarabot valamint 1-1 tk édes és csípős őrölt pirospaprikát is hozzákevertem. Ezt követően jöhetett a zöldség hadsereg! Ez természetesen tetszés szerint variálható, a lényeg az, hogy összességében legyen azért 1kg körüli zöldség a levesünkben. Én a következőkből használtam 1-1 darabot: zeller (35dkg), karalábé (38dkg), répa (26), petrezselyem gyökér (14dkg), póréhagyma (17dkg) és paradicsom (16dkg). Amit kellett hámoztam, majd kisebb kockákra vágtam, így kerültek bele a lábasba, egy alapos összeforgatást követően pedig felöntöttem 1.5 liter vízzel és a forrást követően 1-1tk őrölt kurkumával, egész rozmaringgal, morzsolt kakukkfűvel és bazsalikommal fűszereztem, illetve 3 gerezd fokhagymát is beledobtam, amiket előzetesen csak tenyérrel megroppantottam, majd nagyon alacsony hőmérsékleten, fedő alatt rotyogtattam tovább a levest. Időnként persze megkevertem, illetve egyszer meghintettem még némi ételízesítővel és tekertem még némi tarkaborsot is bele. A finisben pedig még 3 gerezd fokhagymát is belereszeltem.
Én szeretem ha még picit roppanós marad a zöldség, de most 20 perc alatt lényegében minden teljesen puhára főtt, de azért maradt egy-két roppanósabb versenyző így is, nekem egyébként így tetszett a legjobban a végeredmény. Már illatra is egészen elképesztő lett a leves, tálalásnál pedig friss, apróra vágott petrezselyemmel díszítettem még, majd kezdetét vehette a nagy kanalazás. Még magamat is sikerült meglepnem az erőfaktorral, pedig még azon is gondolkoztam főzés közben, hogy néhány csepp carolina reaper szósszal is feldobom az ügyet, de utólag már nagyon örültem, hogy nem tettem, haha. Azért sikerült egy még élvezhető erőfokot elérni szerencsére, de tény és való, hogy megizzadtam rendesen a kanalazás közben és jó hasznát vettem 1-2 papír zsebkendőnek is utána. Az ízvilág rendkívül extrém és gazdag lett a zöldségek kavalkádjától és az extrém fűszerezéstől. Teljes katarzis, hatalmas ízorgia az egész! (5 adag)