Nagy kedvenceim közé tartoznak a havonta megújuló tekercsek a Don Pepe kínálatában, bár az utóbbi időben rendre kimaradtak az igazán durva havi akcióknak és a kvázi döntésképtelenségemnek köszönhetően, de most már első ránézésre tudtam, hogy a júliusi ajánlatok közül ezt kell elsőként kipróbálnom. A múlt hónaphoz hasonlóan most is a megboldogult DOGGER ételcsoport egyik jeles képviselőjét támasztották fel némi ráncfelvarrással és modernizálással egybekötve. Ez lett a YANKEE HOT DOG ROLLER (1980.-)

A békásmegyeri hangulatos kis teraszt választottam tesztelésem színhelyéül és bizony azt is be kell valljam, hogy ez volt az első helyszíni tekerésem, hiszen eddig mindig csak házhoz rendeltem ezeket a remekbe szabott ételeket. Egy jópofa sört kortyolgatva az ebédidőnek köszönhető legnagyobb zsúfoltság és pörgés közepette vártam a rendelésem, ami meglepően hamar meg is érkezett az asztalomhoz, amiért jár is így utólag a pacsi a végig 110%-on pörgő személyzetnek.

Első ránézésre némi optikai csalódásnak estem áldozatául hiszen valamivel nagyobb tekercsre emlékeztem, de ettől függetlenül nagyon jól nézett ki az összeállítás. Na de nézzük is, hogy mi minden került a tortilla lapra a feltekerés előtt: cheddar sajtszósz alap, coleslaw, grillezett marhakolbász karikák, cheddar, ketchup, mustár, jalapeno, csemege uborka, bacon, pirított hagymachips, rántott hagymakarikák

Ezt már végigolvasni is sok! És bár ennyi mindent szinte lehetetlenség lenne egyenletesen eloszlatni, ez nem is sikerült, de legalább tényleg szinte minden egyes harapásnál ért valami új élmény. A marhakolbászról már többször ódákat zengtem, jelen esetben is egyértelműen az ízvilág zászlóvivője, ami mellett a jalapeno és a csemege uborka duóját emelném még ki. Különleges és jelen környezetben szokatlan ízélményt nyújtott a coleslaw és a rántott hagymakarika is, de azt kell mondanom, hogy ugyan brutálisan túlzónak tűnhet ez az összeállítás, mégsem éreztem indokolatlannak, vagy feleslegesnek egyik elemét sem. A rendkívül gazdagon megpakolt, iszonyatosan szaftos terkercs második felének elfogyasztása közben pedig kezdeti aggodalmam is gyorsan csitulni látszott, miszerint éhen fogok maradni, mert hát az utolsó falatok elfogyasztása után egy kellemes jóllakottság lett úrrá rajtam. Az a pont jóleső érzés, amikor azt gondolja még hirtelen az ember, hogy húúúú még vagy kettőt meg bírnék enni ebből, majd 20 perc elteltével elégedett mosollyal nyugtáztam a dolgokat, hogy ez így volt pont jó.