Még a blog kezdetén, évekkel ezelőtt írtam már egy igazán fejedelmi receptről, ami egy vadásztól kapott irányelvek alapján készült, később pedig a Csabi Konyhája események során a spéci chilis babomhoz is kialakítottam abból egy egyedi és utánozhatatlan ízvilágú elkészítési módot. Most viszont úgy gondoltam, hogy egy kicsit más megközelítéssel készítem el ezt az örök és megunhatatlan kedvencet.

Kezdésként jó szokás szerint egy kanálnyi sült zsírt felolvasztottam, majd egy igen emberes adagnyi, 80dkg apróra kockázott vöröshagyma negyedórás hőkezelése következett sűrű kavargatások közepette. 2tk sóval és 3-3tk őrölt fekete borssal és őrölt köménnyel fűszereztem, a jelzett idő letelte után pedig egy lereszelt répa (20dkg) és két apróra kockázott lecsópaprika (20dkg) is a hagymás alaphoz csatlakozott. Öt percnyi kevergetés után már a felkockázott marhalábszár (1.4kg) következett és kb. 5 perc aktív kavargatás, ami idő alatt minden egyes húsdarab szépen bebarnult. Közben 2tk őrölt édespaprikával is megszórtam és 3 gerezd fokhagymát (23g) is reszeltem hozzá.  

Hozzáöntöttem egy konzervnyi (400g) aprított paradicsomot, egy rottyanást követően pedig felöntöttem egy doboz (0.5l) barna sörrel is, ami a chilis babos pörkölt alapnál is bevett szokás nálam már évek óta. Forrást követően beledobtam 4 babérlevelet, megszórtam 1-1tk őrölt szerecsendióval és szódabikarbónával, valamint egy kedves barátom legújabb gyilkos chili szószából (amiről bővebben itt olvashattok) is adtam hozzá 8 cseppet. Fedő alatt, közepes hőfokon egy órán át rotyogtattam, időnként megkeverve. Ez idő alatt szépen be is sűrűsödött, így aztán még egy doboz sörrel is felöntöttem, fél óra után ismét kellően besűrűsödött, ekkor fél liter vizet öntöttem még hozzá és 2tk majorannával és 1tk sóval is még meghintettem. 30 perccel később, azaz hús szempontjából összesen két óra főzési idő után késznek nyilvánítottam a nagy művet, hiszen a szaft gyönyörűen besűrűsödött, a hús pedig vajpuhára főtt. Ekkor még egy csokor apróra vágott friss zellerzölddel is még elkevertem, majd bulgurral tálaltam. Az ízvilág igencsak erőteljes, ütős lett, kellemesen csípős is és hát rettentően laktató ugye az egész, főleg ha még némi kenyeret is eszik mellé az ember. Kipróbáltam némi tejföllel is, ami kicsit új irányba mozdította el az ízvilágot. Nem szokásom tejföllel enni a pörköltet, de jelen esetben nekem határozottan bejött.  (4 adag)

szerk.: időközben megcsináltam bográcsban is, duplázva az adagot (nyilván a jelzett idők is változtak) és hát a végeredmény továbbra is csillagos ötös! :)