Szűnni nem akaró muffin őrületemnek köszönhetően folyamatosan készítem az újabbnál újabb összeállításokat és legutóbb, amikor azon gondolkoztam, hogy mit is kéne legközelebb csinálnom, azt hiszem kicsit elszaladt az a bizonyos paripa...
Korábban már nagy sikerrel elkészítettem a saját verziómat skót tojás témakörben, ez a mostani őrület pedig elég közeli rokonságban áll vele. Kezdésként a húsos alapot állítottam össze, ami persze tipikusan ahány ház, annyi szokás, illetve abszolút ízlés dolga, hogy ki hogyan, milyen fűszerezéssel készíti el. Én az 560g darált sertéshúshoz két tojást, egy kisebb fej lereszelt vöröshagymát (170g) és 3 gerezd reszelt fokhagymát (12g) adtam, 2-2tk sóval és füstölt pirospaprikával, 1-1tk borssal, római köménnyel, majorannával, korianderrel fűszereztem, valamint 1ek worcester szószt is löttyintettem hozzá. Bár megfordult a fejemben, hogy teljesen kihagyom a kenyérfélét, ami korábban tökéletesen bevált már a skót tojás esetében, de végül egy masszívabb állag érdekében 4ek zsemlemorzsát (80g) is adtam még ehhez a keverékhez és jó alaposan egybegyúrtam. Kettéválasztottam ezt a húsos alapot és 2x12 kis gombócot formáztam. A muffin formát vékonyan kikentem olajjal és mindegyiket kibéleltem 1-1 szelet baconnel. Mehetett alulra egy-egy kis gombóc szépen belelapítva, majd erre a húsos ágyra helyeztem 1-1 korábban megfőzött tojás felét, amit kicsit bele is nyomkodtam óvatosan. Mindegyik tojást befedtem 1-1 kis kilapított húsgolyóval, majd a lelógó bacon szeleteket is ráhajtottam és kézzel egy kicsit megszorongattam, mintha csak hógolyót formáznék egy kézzel. 190 fokra előmelegített sütőbe (légkeveréses funkcióval) toltam és 35 perc alatt készre sütöttem.
Közben elkészítettem a krumplipürét is kísérőnek, de persze a köret szabadon variálható. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyenek lesznek ezek a kis húsmuffinok, mindenesetre a látvány és az illatfelhő eléggé biztatónak tűnt. Szerencsére a végeredménnyel se volt gond! A hús pont a legjobb állagú lett, kellően szaftos maradt, miközben a sült bacon ölelése ad egy nagyon nagy pluszt az egészhez. A jó öreg Stefánia-vagdalt élmény egy kicsit modernebb köntösben, így is lehetne talán jellemezni az elkészült kompozíciót. A krumplipürével, kenyérrel és némi savanyúsággal egy igencsak erőteljes kaja ez. Persze kicsit pepecselős volt a folyamat, de a végeredmény eléggé jópofa ahhoz, hogy érdemes legyen néha elővenni ezt a receptet is, vagy legalább egyszer kipróbálni mindenképp. (4 adag)
