Amikor először futottam bele a receptbe, gyorsan meg is dörzsöltem a szememet, hogy biztos jól olvastam-e, miszerint ebbe a szicíliai desszert különlegességbe héjastól kerül a narancs. Több se kellett nekem, azonnal tudtam, hogy ki kell próbálnom egy ilyen őrületet. Természetesen arra ügyeljünk, hogy mindenképp bio naranccsal dolgozzunk és persze azt is alaposan mossuk meg a felhasználás előtt!

Több receptet is elolvastam előzetesen, igyekeztem lehetőleg olasz oldalakat felkeresni a témában és végül a legautentikusabb és legegyszerűbb irányelvet követtem és semmi extrával nem turbóztam, hagytam, hogy a narancs érvényesüljön ebben az igencsak érdekes koncepcióban. A narancsot kockázzuk fel majd tetszés szerinti aprítóban turmixoljuk le, én botmixerrel dolgoztam. Egy nagyobb tálban verjük fel a tojásokat, majd a cukor hozzáadását követően jó alaposan verjük habosra. Ez nálam egy 5 perces művelet volt kézi habverővel. Ehhez előbb hozzákevertem az olajat, majd a narancsos pépet is. Nem muszáj olívaolajat használni, de az egyik autentikus receptben ezt ajánlották és úgy gondoltam, megfogadom a tanácsot. Egy másik tálban kimértem és összekevertem a lisztet, a sót és a sütőport, majd a két tál tartalmát is néhány határozott mozdulattal összeforgattam. A szakanyagot végül egy kivajazott tortaformába öntöttem és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam és 40 perc alatt készre sütöttem (légkeverés nélkül).

A sütőből kivéve megvártam míg teljesen kihűlt, csak ezután vettem ki a formából, majd felszeltem és porcukorral megszórtam ezt a pompázatos süteményt. Alig vártam már, hogy megkóstoljam, az első harapások után pedig elégedetten csettintettem. Nagyon tetszett, ahogy keveredtek a gyümölcsös, édeskés és kissé fanyar ízek, az állaga pedig jó értelemben masszív, de mégsem nehéz vagy túl tömör. Akár önmagában is megállja a helyét, de aki nagyon ínyenc akar lenni, mondjuk kávé vagy tea mellé is fogyaszthatja.