Korábban már készítettem egy mennyei ricottás-csokis sütit, ami kísértetiesen hasonlít a szóban forgó recepthez, de azért akadnak eltérések a két finomság között. Ennek a nápolyi eredetű édességnek a receptjét a Cookist oldalán találtam és lényegében szinte változtatás nélkül készítettem el. 

Kezdésként igazából egy tejbegrízt készítettem, amihez egy lábasban elkezdtem melegíteni a tejet és a vizet, amit meg is sóztam és beletettem a narancs és a citrom héját is. Elvileg fantasztikus aromákat kellett volna érezni ennek a lépésnek köszönhetően, amiből nálam lényegében semmi nem valósult meg, szóval ezt a kedves olvasóra bízom, hogy követi, vagy kihagyja, amennyiben a recept elkészítésére adja a fejét. A forrás előtt kivettem a gyümölcsök héját és beletettem a vajat, majd miután felolvadt, a búzadarát is hozzáborítottam és csökkentett hőfokon 4 percig kevergettem folyamatosan, ami idő alatt szépen be is sűrűsödött az egész. Kiöntöttem egy nagyobb tálba a grízt, hogy hűljön.

Egy másik tálban jó alaposan felvertem a tojásokat a cukorral, majd a ricotta, a krémsajt, a narancslé és a vanillin cukor hozzáadását követően szép homogén állagúra kavartam az egészet. Végül egyesítettem a két tál tartalmát és jó alaposan összekevertem és végül egy sütőpapírral kibélelt piteformába öntöttem. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam (alsó-felső mód) és 55 perc alatt készre sütöttem. A formából kivéve megvártam, míg teljesen kihűl és csak akkor szeltem fel. Állagra maga a megvalósult álom, egy könnyed, ellenállhatatlan finomság, ami ízében inkább a naturális vonalat erősíti. Így aztán én határozottan ajánlom, hogy koronázzuk meg némi áfonyalekvárral, amitől konkrétan egy óriási ízrobbanást kaphatunk, én konkrétan nem tudtam betelni vele, annyira finom lett a süti.