Ha év vége/eleje, akkor lencse! Különösebben nem szoktam a különböző szokásokat és babonákat követni, de mivel eleve nagyon szeretem a lencsét, így soha nem esik nehezemre az év végén valami lencsés ételt készíteni. A tavalyi igencsak menő harira leves után ezúttal egy sűrű, de nem kevésbé fantasztikus étel született. 

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt nagyot fordult velem a világ. Amikor keresztlányom kérésére beleástam magam a brownie készítés rejtelmeibe, egy mindaddig finoman szóval se kedvelt desszertet igencsak megszerettem. Sőt mi több, a receptemet pedig sikerült tökélyre fejlesztenem, amit ráadásul szokásommal ellentétben azóta többször is sikerrel készítettem el újra. Csupán idő kérdése volt, hogy mikor fejlesztem tovább az alapreceptet, amit első körben csupán mogyoróvajjal dúsítottam, a végeredmény pedig ezúttal is önmagáért beszél. 

Májusban már volt olyan akciós hónap a Don Pepénél, hogy a Gyulai Kolbász lett a középpontba helyezve, ezt pedig most az év végén jól megismétlik. Anno az extra pizzát teszteltem, így egyértelmű volt, hogy ezúttal valami mást kóstoljak. A GYULAI KOLBÁSZOS LEGÉNY LEPÉNY lett a választottam, amit a Menyecske utcai étteremből rendeltem.

Igazság szerint egy régi tartozásom volt a lassan már 3 éves szalonnás-fahéjas csiga receptem folytatása, továbbgondolása, viszont mentségemre szóljon, hogy cserébe ezzel a szóban forgó recepttel egészen elképesztő, új magasságokba törtem desszert kategórián belül. 

Egy instán látott receptvideó adta az ötletet a szóban forgó étel megalkotásához, ami egy igazán különleges élmény, egyfajta továbbgondolt, elborult carbonara variáns, amit csak ajánlani tudok minden tészta és sajt fanatikusnak!