Nagy rajongója vagyok az édes és a sós ízek találkozásának, illetve úgy alapból szeretem a kicsit extrémebb összeházasításokat, még ha ez a recept nem is nevezhető kifejezetten szélsőségesnek, de az elkészült végeredmény valahogy mégis sokkal komolyabb lett, mint amire előzetesen számítottam. Igazából párom jött elő ezzel az ötlettel, hogy csináljuk meg Karácsonyra, kicsit szakítva az unalomig ismert menüvel, és azt hiszem sikerült is némi üde ízt vinni az ünnepi asztalra.

A Don Pepe legifjabb ételcsoportja, a tortilla tekerések az eddigiek alapján engem elég nagy rajongóvá tettek, hiszen ízre és adagra is jól eltalált kajákról van szó és a MexBeef Wrap névre hallgató (1980.-) januári összeállításról pedig már első olvasatra megállapítottam, hogy olyan, mintha személyre szabottan nekem készült volna. A tortilla tekercsbe cheddar, marhahús, rizs, bacon, lilahagyma, fokhagyma, mozzarella, jalapeno, vörösbab, kukorica, paprika kerül, ami azért elég izgalmasan hangzott hatalmas chilis bab rajongóként. 

Már a 2017 márciusi nyitása óta lelkesen figyelemmel követem a Hari Kebab működését és szép lassan nagy rajongóvá és törzsvendéggé váltam, ami a kiváló ételeken kívül a hely kisugárzásának és a kellemes családias légkörnek is köszönhető. A brutális névadó kebabnak komolyan mondom, hogy nincs párja és kötelezővé tenném mindenkinek, hogy legalább egyszer az életben próbálja ki, aztán úgysem akar majd máshol enni. De ugyanilyen fanatikus rajongója vagyok a király lahmacunnak is, ami nem csak hogy brutálisan kiadós, de olyan őrületes ízkatarzis, amit nemigen felejt el egyhamar az ember.

Korábban egy duplateszt keretein belül már értekeztem a Wesselényi utcában található Beer & Burgerről, amiről aztán én azt hittem, hogy már bezárt, hiszen volt hivatalos búcsúesemény is 2018 májusában, mivel a kreatív mag új helyen, a burgereket megtartva Deep Dish Pizzériát nyitott. Ehhez képest meglepetésként ért, amikor egy barátom azt mesélte, hogy nemrég a régi megszokott helyen evett ugyanazon név alatt futó burgerezőben, így aztán ezen felbuzdulva el is határoztam, hogy ennek én magam is utána akarok járni, hogy akkor most mégis mi az igazság.

A töltött káposzta megint csak egy olyan étel, amit nem hiszem, hogy bárkinek is be kéne mutatni. Egy igazi örök favorit, amit viszont mindeddig sose mertem elkészíteni. Ez is tipikusan egy olyan fogás, amiről elmondható, hogy ahány ház, annyi szokás, ezt támasztja alá a végtelenhez közelítő receptek sora, ami a neten fellelhető. Igazából én előzetesen nagyjából tudtam, hogy milyet szeretnék, na még szép, hogy valami olyasmit, amin én magam is felnőttem odahaza.