Fehérvár eddig valahogy mindig kimaradt a mustrából, pedig viszonylag sűrűn szoktam erre járni, aztán a legutóbbi alkalommal kaptam a tippet, hogy majd legközelebb a Dreamburgert le kéne tesztelnem. Ennek megfelelően picivel korábban érkeztünk a koncertünk előtt, hogy még legyen idő emészteni...

Korábban még sosem használtam csicsókát, de megragadta a figyelmemet a boltban, így elhatároztam veszek belőle és majd valamit kezdek vele, az mondjuk elég esélyes volt, hogy valami piteféle lesz a végeredmény, haha, most úgyis azon vagyok rajta teljesen... Ha esetleg valaki hozzám hasonlóan gyér ismeretekkel rendelkezne csicsóka témában, akkor a legegyszerűbben a burgonya egy állítólag egészségesebb alternatívájaként lehetne a legkönnyebben definiálni, édeskés ízzel. Lássuk, mit sikerült kihoznom a témából!

Ezúttal nincs komolyabb előzménye a sztorinak, hacsak az nem, hogy azon ritka alkalmak egyike fordult most elő, hogy lényegében egy kényszerburgerezésre adtam a fejemet. Még a délután folyamán egy igencsak exkluzív házi grillburger partin sikerült négy egyedet is betolnom az előző esti koncert igencsak hosszúra nyúlt after partijának keretein belül, így különösebben nem voltam éhes, viszont mivel tudtam jól, hogy hosszú lesz az éjszaka, így én is a többiekkel tartottam és a koncerthelyszín közelében található Pizza Lombardi egysége felé vettük a sétát. Ugyan helyi tudósok hambi fronton egy másik helyet ajánlottak, de most maradtunk inkább a közeli opciónál...

Legutóbb egy évvel ezelőtt jártam Miskolcon és ugyan már akkor is be volt tervezve egy burgerezés, de mivel csak az éjszaka kellős közepén maradt időnk kajálásra, így egy alapos gyros mustrán kívül nem futotta többre. Még akkor ajánlotta a szóban forgó Bitang Joe-t egy helyi zenész barátom, én pedig mindig a legnagyobb örömmel veszem a listámra az ilyen helyeket, a mostani koncert alkalmával pedig én már direkt hamarabb megérkeztem az acélvárosba, ami amúgy is a szívem csücske és mindig szívesen töltök el minél több időt itt, ha tehetem.

Folytatódik a pite őrület! Egy kiadós medvehagyma túladagolás után most egy másik nagy kedvencemre váltottam, ami a spárga. A recept ezúttal is pofonegyszerű, a titok az arányok tökéletes megtalálásában rejlik, a végeredmény pedig egészen biztos, hogy minden ínyencet térdre kényszerít!