Legutóbb egy nem éppen pompás steak élmény kapcsán írtam a Jelenről, ahol már korábban és azóta is többször jártam. Most azért éreztem úgy hogy megírom az élményeimet, mert kissé felhúztam magam és mindenképp szerettem volna mással is megosztani az élményeimet ezzel kapcsolatban. A Tom Kha Gai levesük ugyan még mindig tök jó, de amióta felfedeztem a Kis Parázst, labdába se rúghat ezen a fronton (sem) a Jelen. Most ismét egy munkahelyi értekezlet után kötöttünk itt ki, pedig én mondtam, hogy ne tegyük...

Szerintem évek óta nem csináltam már túrós tésztát, pedig ez is gyerekkori kedvencem. Szeretem csuszatésztával, de galuskával is, illetve anno én úgy csináltam, hogy némi pirított baconnel megbolondítva, tepsiben elegyengetve, a tetejére sajtot szórva, sütőben összesütöttem az egészet. Úgy rémlett, erről már írtam is korábban, de hiába kerestem, nem találtam róla semmit. Ezúttal még egy picit csavartam a történeten...

Viszonylag régen csináltam már levest, úgyhogy amint a döntés megszületett az ügyben, egy percig se kellett gondolkodnom, hogy ezúttal milyen alapanyagot használjak, hiszen elég régóta terveztem már, hogy kipróbálom milyen lehet az egyik kedvenc savanyúságomból készült krémleves!

Nagy rajongója vagyok a steaknek, viszont még igazán durván jó steakhez nem volt szerencsém eddig. Vagy rágós volt, vagy íztelen, vagy mind a kettő, de valahogy az sem nyert meg magának, amikor ömlött belőle a vér. Az igazat megvallva már lassan kezdtem arról is meggyőzni magam, hogy lehet velem van a baj, és a steaknek ilyennek kell lennie... Hát. NEM. Nem apróztam el a dolgokat, életem első saját készítésű steakje egyből egy T-bone steak volt. Egy igen szép, emberes, 75 dekás szeletet sikerült frissen beszereznem, és a hátizsákomba téve megutaztattam egy kicsit Békéscsabára és úgy voltam vele, hogy bevetem egy az ilyenkor szokásos Laczkó Tomi barátomnál összehozott főzőcskézés alkalmával, ami ezúttal egy rendkívül tartalmas zenekari próbát követő egyfajta előkarácsonyi dőzsölésbe torkollott, egy igazi kiváló hangulatú bandavacsora kerekedett ki az egészből.

Szinte hihetetlen, hogy még csak egy év telt el a blog indítása óta! A nagy általánosággal ellentétben ez esetben ez nekem sokkal többnek tűnik. Köszönöm a barátoknak, ismerősöknek, akik elültették a bogarat a fülemben és kitartó ostromuknak köszönhetően belekezdtem a blog írásába. A blognak köszönhetően nagyon sok szuper kalandot éltem át, arról nem is beszélve, hogy a főzésben is sokkal bátrabb voltam, vagyok és maradok is, mint korábban. :) Ha számszerűsíteni szeretném a dolgokat, akkor az elmúlt egy évben 107 bejegyzést írtam, Ti pedig 9250-szer kattintottatok a blogra. Volt két nagysikerű hamburger estem (#1, #2) a Casa de la Musica Hostelben, aminek jövő tavasszal egész biztosan lesz folytatása, és az igazat megvallva nekem ezzel kapcsolatban még komolyabb terveim is vannak... :P Szóval a két burgerpartin túl abban a megtiszteltetésben is részesültem, hogy meghívást kaptam a Hungexpóra, ahol a Csupa Nő elnevezésű TV2 szervezésében megrendezésre került nagyszabású eseményen mutathattam be a burgerkészítés fortélyait Arthur barátom segítségével. Szóval köszönöm még egyszer, remélem a továbbiakban is izgalmas, érdekes finomságokkal tudok majd szolgálni.