Legutóbb egy nem éppen pompás steak élmény kapcsán írtam a Jelenről, ahol már korábban és azóta is többször jártam. Most azért éreztem úgy hogy megírom az élményeimet, mert kissé felhúztam magam és mindenképp szerettem volna mással is megosztani az élményeimet ezzel kapcsolatban. A Tom Kha Gai levesük ugyan még mindig tök jó, de amióta felfedeztem a Kis Parázst, labdába se rúghat ezen a fronton (sem) a Jelen. Most ismét egy munkahelyi értekezlet után kötöttünk itt ki, pedig én mondtam, hogy ne tegyük...
Igazából kevés olyan van, amit a menüről még ne próbáltam volna ki, így most rögtön be is kezdtem egy jó csülkös bablevessel, mondván, azzal nem hibázhatok. A leves egy picit sós volt, ami még annyira nem is lett volna baj, ha nem úgy ropog a fogam alatt a bab, mint a kavics. Ha pedig ez nem lett volna elég, a hozzáadott kis kenyér olyan száraz volt, hogy majdnem én szégyelltem magam. Komolyan nem értem, hogy egy étteremben hogyan lehet ilyen kenyeret komoly arccal felszolgálni. Akkor ennél már az is jobb lett volna, ha nincs kenyér.