Nem tudom ki hogy van vele, de én bosszankodva szoktam látni, amikor olyan cikkekben látom szerepelni a grízes tésztát, mint például "a legrosszabb menzás kaják" és hasonlók. Nekem ugyanis gyermekkorom egyik kedvenc tésztaétele ez és lehet hogy szerencsés voltam, de nem csak otthon, de a menzán is imádtam. Nemrég eszembe jutott ez a pofonegyszerű finomság és rögtön el is határoztam, hogy életemben először én magam fogom elkészíteni!

Ebben a szeles hideg időben arra gondoltam itt az ideje valami jó kis krémlevest csinálni, hiszen ebben a műfajban mindig szeretek valami finomat alkotni és persze kanalazni is. Én magam is meglepődve vettem tudomásul a blogomat böngészve, hogy zellerből még nem készítettem korábban krémlevest, úgyhogy ezt a hiányosságot épp ideje volt pótolni. 

2015 óta tevékenykedik hazánkban minden húsimádó legnagyobb örömére a Zabáljcsak legénysége, én pedig a kezdetek óta szűnni nem akaró lelkesedéssel követem nyomon a srácok munkásságát, amiről itt a blogon is több ízben megemlékeztem már. Ott voltam több fesztiválon, illetve az állandó helyeket is lecsekkoltam időről-időre, amikor a foodtruck egy kicsit lehorgonyzott valahol a fővárosban rövidebb-hosszabb időre. A jól ismert szendvicskínálatukkal nehezen lehetne felvenni a versenyt szerény véleményem szerint és pulled pork kategóriában konkrétan verhetetlenek a srácok. Időnként egy-egy spéci újdonsággal is jelentkeztek az elmúlt időkben, mint a rosé kacsamell briós vagy épp a smokerben sült császár szelet, viszont e cikk apropójául szolgáló újabb fejezet bizony új magaslatokba röpíti a Zabáljcsak ázsióját.

A már szinte zavarba ejtően tavaszias idő után itt a zordabb, évszaknak megfelelőbb idő és ilyenkor bizony jól tud esni egy jó gazdag, melengető leveske. Ez volt a kiindulási alap, illetve hogy valami olyat csináljak, amihez még csak hasonlót se korábban. Nos, jelentem, sikerrel jártam, már csak az elnevezéssel voltam bajban, hiszen az alapanyagok mindegyike ugyanolyan fontos ebben az igencsak extrém és sűrű levesben.

Lassan két éve már, hogy egy nagyobb cikket szenteltem a leveles tésztából készíthető finom falatok lényegében kifogyhatatlan tárházának, most pedig elérkezett az idő, hogy egy újabb fejezet szülessen a témakörben.