Igencsak kalandos előtörténete van az útnak, ami a debreceni Szmöre Burgerhez vezetett, ettől most megkímélek inkább mindenkit. Viszont már amikor először elsétáltunk mellette, nekem már akkor is megakadt a szemem a szimpatikus kis egységen, végül pedig úgy adódott, hogy sikerült közelebbről is szemügyre venni. Előtte gyorsan ránéztem a facebook oldalukra is, ahol azért kicsit megijedtem az egyen "ipari" képektől, amivel egyébként tökéletes összhangban van az egyszerű, letisztult belső kép. Az étlap elég szimpatikusak voltak ahhoz, hogy bízzak egy tisztességes élményben, leginkább a zsemle és a hús leírása csigázott fel, miszerint "Egyedi receptúra alapján minden reggel frissen készítjük a burger alapját és kalapját." & "Prémium minőségű, márványozott, érlelt alföldi Magyartarka növendékmarhából készült húspogácsák."

Szeretem és keresem a kihívásokat, ez már elég sokszor megmutatkozott itt a blogon is. Szerencsére van egy keresztlányom, aki mindig gondoskodik arról, hogy valami olyat süssek neki, amit én mindig is utáltam és magamtól sose készítettem volna el, haha. Ilyen volt tavaly a macaron, most pedig a brownie. Az előbbi végül nagy sikert aratott de én azóta se tudtam megszeretni, utóbbit pedig egy első tesztsütés után második alkalommal sikerült tökélyre fejlesztenem a kisasszony legnagyobb megelégedésére. Az igazat megvallva, nekem is annyira ízlett ez a spéci saját verzió, hogy biztos el fogom készíteni még máskor is a jövőben, hiszen egy eléggé villantós kis desszert különlegesség ez! 

Én mondjuk azt vallom, hogy a jó ételnek nincs szezonja és képes vagyok bármit, bármikor megenni, illetve elkészíteni, de azért a télhez tagadhatatlanul kapcsolódik a disznótor és a disznótoros ételek. Ezen a vonalon elindulva gondoltam, hogy készítek egy igazán elborult műfaji keveredést és a nemrégiben nagy sikerrel elkészített batátást tésztával kombinálva a végeredmény egy eléggé extrém ízbomba lett. 

Hahó Burger Fanok!
Úgy gondoltuk Jocival, hogy még így az év végén csapjunk még egy burger fiesztát és a nagy ötletelések közepette hamar elindultunk egy ünnepi hangulatú összeállítás felé, elkerülve a szokásos kliséket. Nos, a végeredmény jó szokásunk szerint egy borzasztó erős ízélmény, ami úgy különleges, hogy közben végig harmonikus és egy semmi máshoz sem hasonlítható ízélmény.

Nagy kedvencem a cékla és így a valódi hideg idő beköszöntével arra gondoltam, hogy milyen jól jönne valami jó kis melengető fogás. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy egy másik nagy favoritot, a lencsét is bevonom a játékba és egy jó fűszeres, indiai ízvilágú egytálételt készítek végül.