Tavaly csináltam már egy igencsak brutális currys csirkét és most ugyan alapvetően ismét azt főztem, de mégis teljesen más megközelítéssel és egy igencsak eltérő végeredménnyel. Igazság szerint először levesnek indult a dolog, végül egy szaftos tésztaétel lett belőle.

Ha október, akkor egyértelműen előtérbe kerül a sütőtök, egyik nagy kedvencem, amit bármikor és bármilyen formában imádok elkészíteni, illetve fogyasztani. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy milyen újdonságot is készítsek most belőle, hamar elhatároztam, hogy muffin fog készülni és több elkészítési módot is átnyálazva, végül egy NoSalty receptet szem előtt tartva született meg a saját verzióm.

Nagy kedvencem a gnocchi, nemrég egy cikkben pedig le is írtam kalandozásaimat, míg meg nem találtam a tökéletes gnocchi receptúráját. Aztán valamelyik nap a boltban megakadt a szemem egy nagy rakás lilaburgonyán és egyből megszületett a gondolat, miszerint ebből gnocchit kell készítenem! Mellé pedig rögtön jött egy másik ötlet is, hogy egy jó kis juhtúrós mártást fogok csinálni mellé.

A túrós bukta nagy gyerekkori kedvenc nálam, így aztán nem véletlen, hogy már egy ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy elkészítem én magam is. Az idei év elején eléggé beleástam magam a kelt tészták és a cukrászat világába és már azért bátrabban bele merek vágni bármibe is, így aztán egy gyors általános receptmustra után össze is állítottam a saját kis verziómat.

Megmondom őszintén, elsőre annyira nem vágott földhöz a gondolat, hogy a jó öreg brassóit egy pizzán lássam viszont, ugyanakkor hajtott a kíváncsiság is, hogy vajon mit tudnak ebből kihozni. Szokás szerint a Don Pepe havi ajánlatai között jelent meg ez a legújabb műfaji keresztezés, én pedig a békéscsabai egységből rendelve teszteltem le a végeredményt.