Biztos lesznek, akik egyből vicsorogva ugranak majd erre a kijelentésemre, miszerint még ha kissé sarkítva is, de az a helyzet manapság, hogy szinte ciki, vagy minimum kockázatos magyaros étterembe menni, vagy valahol magyaros ételt rendelni. Hogy miért is? Egyrészt mert biztos minden hónapra jut legalább egy cikk azzal kapcsolatban, hogy vagy lehúzzák az embert, vagy éppen megkérdőjelezhető alapanyagokból, urambocsá maradékokból áll össze a menü. Nyilván mindenki hallott már legendákat bizonyos Váci utcai helyekről a fővárosban, de egész biztos, hogy mindenkinek van legalább egy kínosan modoros szocreál éttermi élménye és nyilván egy magyaros konyhának nem feltétlenül kell egy alsó kategóriás kifőzdénél meghúznia a minőségi határt. Én magam is bajban voltam sokszor, amikor hosteles karrierem során szerencsétlen külföldi vendégeket valami jó magyaros étterembe kellett küldenem, mert elég sok negatív élményem volt nekem is és az igazat megvallva egy idő után fel is hagytam a tesztelésekkel ezen a fronton. Az első Bécsiszelet vendéglő 1993-ban nyitotta meg kapuit és azóta már 7 étteremmel büszkélkedhet a lánc, az éttermek valamelyikével kapcsolatban pedig egész biztosan sokaknak van már valamilyen élménye. Én eddig konkrétan csak az István utcai egységben jártam még évekkel ezelőtt, a jelen cikk témájául szolgáló Margit körúti étterem tesztelése felé menet pedig némi félelemmel vegyes kíváncsiság lett úrrá rajtam.
