A carbonara után most egy újabb emblematikus olasz tésztaételt vettem górcső alá. Korábban csináltam már egy elég menő sütőben sült gnocchit, ami után elhatároztam, hogy nem nyugszom addig, amíg nem emelem tökélyre a gnocchi készítési tudásomat. Több receptet is kipróbáltam, különböző burgonyákkal és lisztmennyiségekkel variáltam és végül sikerült megtalálnom a tökéletes elkészítési módot. Ezt fogom most megismertetni Veletek!

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt ismertem meg a gyulai Mexicali Burritruck kis kocsikát, ami azóta a békéscsabai TESCO parkolóba gurult át, tavaly októberben pedig a beülős Mexicali Burrito Bárt is leteszteltem Gyula belvárosában és mindkét alkalommal rendkívül pozitív ízélményekkel gazdagodtam. Mondhatni szerelem volt ez első harapásra! Most pedig a terasznyitásnak köszönhetően nem is lehetett kérdéses, hogy mihamarabb vissza kell térnem és hogy ha mást nem is, de az almás chimichangát mindenképp kipróbáljam! 

Talán kevés ételt értenek annyian és annyira félre, mint az igazi carbonara receptjét. Az, hogy a legtöbb ember szerint alapvetés a tejszín használata még csak egy dolog, de az agyonfokhagymázás és zöldfűszerezés is szerintem a legtöbb ember számára a carbonara velejárója. Én egyébként elég nyitottan szoktam kezelni alaprecepteket és nem vagyok híve a rideg szabályok betartásának, de mivel régóta figyelemmel követtem már, hogy micsoda indulatokat képes kiváltani egy-egy carbonara recept, elhatároztam, hogy egy kicsit a mélyére ások a témának...

Nagyon szeretem a Tex-Mex konyhát legyen szó akár tesztelésről vagy éppen saját kompozícióról. Viszonylag régen alkottam már ebben a műfajban és ezen felbátorodva kicsit mélyebbre ástam és utánaolvastam pár receptnek és egyből megtetszett ez az egyébként "szegények eledeleként" is ismert fogás, ami valójában nem más, mint egy egyszerű rántotta a Tex-Mex konyhára jellemző alapanyagokkal felturbózva. Ahogy néztem, azért elég sok elkészítési módja van, ahogy az mondjuk egy rántottánál nem is túl meglepő, így aztán tényleg mindenkinek csak a képzelete szab határt, hogy hogyan is készíti el a saját verzióját.

Nem igazán szoktam különösebben nagy feneket keríteni a Húsvétnak és ezt a tesztet is a véletlen szülte, hiszen egy iszonyatosan rohanós napon, amikor egy perc megállásom se volt, hazafelé tartva rendeltem házhoz gyorsan a Don Pepe havi akciós pizzáját. Ugyan külön nincs kiemelve, hogy húsvéti pizzáról lenne szó, azért a feltétek eléggé önmagukért beszélnek: torma, besamel, tojás, csülök, koktélparadicsom, mozzarella (1790.-)