Nemrég én is beszámoltam minden fontos tudnivalóról a Hoppá! megnyitásával kapcsolatban, így abból most már csak érintőlegesen idéznék csupán. Szóval ahogy azt már minden bizonnyal sokan tudják, az Andrássy úton nyitott egy új éttermet a Bamba Marha csapata azzal a különbséggel, hogy ezúttal hamburgerek helyett magyaros ízek francia vonásokkal kerülnek a fő szerepbe. A helyszínt egyébként régi ismerősként üdvözöltem, hiszen a Puli helyén nyílt a Hoppá!, annak főbb vonásait megtartva, az akkori írásomban kiemelt ridegséget viszont örömmel nyugtáztam, hogy sikerült barátságossá tenni a belső kialakítás során.
Látogatásom ezúttal egy vezetett túra is volt egyben Vas István üzletvezető irányításával, akinek Borbíróságnál töltött éveinek is köszönhetően igencsak impozáns borválaszték erősíti a magyaros vonalat. Én viszont maradtam inkább a söröknél, hiszen azon a fronton is tartanak pár érdekes kézműves finomságot. Hamar átcsapott még közvetlenebb hangulatúvá látogatásom, mikor kiderült, hogy több régi cimborám is tevékenykedik a konyhán nem kis meglepetésemre, így aztán őket is bőszen tudtam faggatni a mikéntekről és hogyanokról. Az igencsak parádés állandó étlap mellett egy hetente megújuló séf ajánlatával is várják a vendégeket, ami csak tovább nehezítette a döntésemet, de végül maradtam a fix kínálatnál inkább. Nem mellesleg pedig hétköznapokon szintén heti ebédmenü is színesíti a kínálatot. A csapat és ennek köszönhetően a hangulat is egységes, fiatalos, lelkes és úgy kőprofi az egész, hogy közben mégis laza, hiszen ottlétem alatt úgy láttam, mindig sikerül megtalálni az adott vendéghez, szituációhoz való/illő stílust, hangnemet, ami szerintem nagyon fontos. Mármint lehet a minőséget és a magas színvonalat kínos modorosságtól mentesen is prezentálni, sőt kell is!
Nyilván sokaknak a könyökén jön már ki, illetve szinte szitokszónak számít, ha valami újragondolt, netán fúziós, de itt nem kell megijedni, mert a lehető legjobb érzékkel nyúlnak mindenhez, ez hamar bebizonyosodott számomra is. Kezdésként kaptam egy kis elő-előételként padlizsánkrémet két kis szelet kenyérkével és én már itt azonnal mattot is kaptam egyrészt a kiváló ízű és állagú krémtől másrészt pedig az egészen elképesztő frissességű, ropogós pékárutól, amihez még csak foghatóval se nagyon találkoztam az utóbbi időben. Mint megtudtam, egy híres-neves pékségtől érkezik a szakanyag, ami aztán még itt helyben kap némi hőkezelést, hogy a végeredménytől aztán padlót fogjon a kedves vendég.
Erős kezdés után még erősebb folytatás következett, hiszen az előétel szekcióból a marhatatár (3600.-) mellett tettem le a voksom, amit már nem is emlékszem mikor és hol ettem utoljára. A tányér tökéletesen lett megkomponálva, én pedig szinte remegő kezekkel készítettem a fotókat, annyira nehéz volt visszafogni magam, hogy ne essek neki azonnal a falatozásnak, haha. Bizony itt is sikerült behúzni egy abszolút csillagos ötös élményt, hiszen ízre és állagra is egy hibátlan kompozíciót sikerült megalkotni, amihez olyan nem elhanyagolható apróságok adtak még további plusz árnyalatokat, mint a fürjtojás és hát a már régi ismerősként üdvözölt isteni kenyér.
Főételek terén gondolkoztam, hogy kipróbáljak-e valami hagyományosabbat, mint például csirkepaprikás, de végül győzött határtalan steak rajongásom, főleg mivel nemrégiben egy elég gyengécske élményhez volt szerencsém és nagyon kíváncsi voltam, vajon itt hogyan sikerül megvalósítani a dolgokat. Nádudvari tarka marha rib eye burgonyapürével és gombával (6500.-)
A tányér kialakítása ismételten csillagos ötös, nem kis meglepetésemre a hús szeletelve került a tányérra, ami lehet sokaknál kiveri a biztosítékot, én viszont abszolút díjaztam az "újító" jelleget illetve elég egyértelmű, hogy a jelek szerint tálalásban eléggé ötletes és erős Hoppá! így saját magának hagyott némi szabad kezet ebben. Ahogy azt ilyenkor kell, megkérdezték előtte, mennyire átsütve szeretném a húst, a mediumot pedig hibátlanul sikerült is prezentálni, tálalásnál pedig külön kérdést követően némi friss bors őrlést is kaptam rá. A hús nem csak ránézésre, de ízre és állagra is hibátlanul teljesített, kiváló kérget kapott a hús, miközben minden egyes falat szinte elolvadt a számban. A krumplipüré és a gomba pedig tökéletesen asszisztált mindehhez.
Én itt alapjáraton meg is álltam volna, mivel annyira nem voltam desszert hangulatban, de végül hagytam magam rábeszélni egy kissé sejtelmesen hangzó csupán MÁK (1800.-) névre keresztelt összeállításra, ami kapcsán nyilván volt egy sanda gyanúm, hogy mit is takarhat, de a valóság nem is lehetett volna első gondolatomtól távolabb ám mégis oly közel! Hiszen bizony ez tényleg egy mákos guba közeli alkotás, de olyan szinten újragondolva, hogy ezt bármelyik desszert versenyre elküldeném és előre borítékolnám az ujjongva rajongást. Van itt egy adag fantasztikus mákos krém és egy adag mákos fagyi, miközben központi elemként ott lapul egy szelet meleg kalács, rajta pihen néhány vékony szelet marinált zöldalma, mindez megkoronázva egy aprócska kis habcsókkal. Hát az agyam eldobom komolyan, szinte rossz érzés volt ebbe a kompozícióba villámmal belerondítani, miközben olyan gasztronómiai katarzist okozott minden egyes falat, hogy nagyon csúnyán megbántam volna, ha ezt kihagyom, főleg, hogy nálam nagyobb mákos guba fanatikus lehet nem sok van a világon, haha.
Egy szó mint száz, nem igazán számítottam ilyen szintű katarzisra, amit az itt eltöltött idő alatt átéltem. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a helyről, ahol a rendkívül magas minőség, a brutálisan finom ízek és a szemet gyönyörködtető látvány kéz a kézben járnak! Árak tekintetében pedig figyelembe véve a lokációt és az előbb említett rendkívül magas minőséget, abszolút reálisnak mondanám, ráadásul az itt kitárgyalt három fogás elfogyasztása után még este se voltam éhes, szóval az ár/érték igencsak rendben van. Tehát bár minden bizonnyal többségben lesznek a külföldi turisták a vendégek között, én bátran ajánlom mindenkinek, aki elegáns környezetben szeretne finomat, különlegeset enni-inni, elérhető áron a főváros szívében.
