Tavaly csináltam már ugyanebben a kategóriában egy tésztás egytálételt, most pedig ugyanezen a vonalon indultam el azzal a különbséggel, hogy a tésztát rizsre cseréltem fel. Csodát nem kell várni, viszont rendkívül gyorsan és egyszerűen lehet egy fincsi ebédet összedobni az alábbiak szerint.

Rögtön az elején tisztázzuk, a Shepherd's Pie, hanem Cottage Pie, és nézzétek el, hogy most nem bénázok inkább magyarosított fantázianevekkel. Alapvetően igazából a hús mibenléte dönti el, hogy mivel van dolgunk, de mivel a britek nagyon érzékenyek erre, gondoltam jobb tisztázni már a legelején. A Shepard's Pie darált bárányhúsból készül, míg az én címszereplőm darált marhából. Nemrég teljesen véletlenül futottam bele egy receptbe a neten és rögtön el is határoztam, én is elkészítem a saját kis verziómat. 

Régen alkottam már valamit az ázsiai konyha világában így aztán pont kapóra jött egy jó kis recept, amin végül elég sokat változtatva és egy igen eltérő végeredményt kapva született meg a szóban forgó egészen elképesztő ízkavalkád, amiből jelen esetben simán csinálhattam volna dupla adagot is, mert konkrétan lehetetlenség abbahagyni, annyira finom és addiktív!

Arról a végtelenségig lehetne vitázni, hogy milyen is az "igazi" gulyásleves, hiszen ahány ház annyi szokás, én jelen esetben tőlem talán kissé váratlan módon egy hagyományosabbnak mondható verziót készítettem el néhány talán szokatlan zöldség hozzáadásával, mivel az már a legelején irányelv volt, hogy minél színesebb, gazdagabb legyen az összeállítás. 

Még idén májusban alkottam meg egyik kedvenc desszert fogásomat, a mákos tejberizst, és maradva a mákos vonalon most meg is született a folytatás. Korábban már itt a blogon is szerepelt 1-2 sós tojásmuffin őrület (szalonnás-sajtos, kolbászos), de most ez az első alkalom, hogy egy édes kompozícióval rukkoltak elő. Mit is mondhatnék, várakozáson felüli első próbálkozás lett ez.