A kiindulási alap megint csak egy szál jófajta hazai szárazkolbász volt, mint már oly sokszor korábban. Régen csináltam már valami szuper tarhonyás kaját, pedig nagyon szeretem, csak hogy egyet mondjak, nagy kedvencem például a tarhonyás lecsó. Pásztortarhonyát még sose csináltam, enni is csak egyszer volt szerencsém, igaz akkor drága jó barátom igencsak megfeledkezett a főzési procedúráról és az egész teljesen odaégett, de még úgy is egész jó volt, haha. Szóval itt volt az ideje, hogy elkészítsem a saját kis verziómat, a végeredmény pedig minden várakozásomat felülmúlta, így egy nagyon nagy új kedvencet avathattam.