Mivel a
Mit Ettem Ma gurujával, Marcival pont eme jeles eseményen komáztam össze egy évvel ezelőtt, adta magát, hogy közösen érkezzünk az eseményre, amire friss kollégájával, Istvánnal megerősítve jött el, aki korábban már
nagyon sok szépet és jót írt a munkásságomról. Új helyszínen, az Allee mellett található
Buono étteremben került megrendezésre a hepaj, ahol a belépést és a gyors regisztrációt követően már sor is került két gyors kóstolásra.
Előbb egy lime-os zöld Tabascós tequila shottal indítottuk, ami igencsak finom volt, majd egy bloody mary-vel a kezünkben el is foglaltunk egy asztalt hármasban. Ahogy tavaly, így most is
Gary Evans, a Tabasco nemzetközi hálózatának séfje volt a házigazda, akivel gyorsan le is pacsiztam és váltottunk néhány szót. A hangulat tehát igencsak baráti, családias, kellemes volt, kezdésként pedig a már jól ismert diavetítéssel, Tabasco történelemmel indult a rendezvény. Közben megkóstoltam egy elsőre kissé bizarrnak hangzó, Tabascóval megfejelt jeges kakaót, ami engem teljesen elvarázsolt. Működik a dolog! :)
A folytatásban egy egészen egyedülálló dologra nyílt alkalma minden résztvevőnek. Két tálkában egy-egy jó nagy kupac zúzott Tabasco paprika került kihelyezésre. Az egyikben egészen friss, 3 hónapos anyag volt, a másikban pedig egy már szikkadtabb, 3 éves elixír.
(A Tabasco szósz előállításának egyik kulcs momentuma, hogy ezt a zúzott paprikát 3 évig érlelik bourbon hordókban.) Maga Gary kostóltatta meg mindenkivel egy kis műanyag pálcika segítségével és hát a különbség valami egészen elképesztő volt. Persze a friss anyag is nagyon rendben volt, iszonyatosan ütött, na de a három éves az maga volt a csoda. Mint egy jó bornál vagy whiskynél, tényleg ott éreztem a hordó aromáját a számban, sokkal mélyebb, teltebb, testesebb ízzel rendelkezett az egész a friss társához képest. A kóstolást követően pedig mindenkinek a nyakába akasztottak egy Tabasco emblémával ellátott kis kanalat. Micsoda ünnep!
Ezt követően az előételek kerültek felszolgálásra, némi saláta, csirkegolyók, szósszal és egy egészen elképesztően finom mézes, balzsamecetes kis lötyivel. Ezután már nem kellett sokat várni a pizzakészítésre sem, ami előtt Gary elmondta, hogy igazából a cél nem az, hogy valami úttörő, új összeállításokat mutasson be, sokkal inkább az, hogy a már jól ismert pizzákat hogyan lehet feldobni némi Tabascóval.
Ennek megfelelően egy pepperónis pizza került elsőként elkészítésre. A tésztát Tabascos paradicsomszósszal kente meg, majd jöhetett a Tabascoban marinált szalámi, mozzarella sajt, majd egy egészen nyerő ötlet, Tabascós parmezános morzsával hintette még meg a pizzát, különösen a szélekre koncentrálva. Néhány perc elteltével minden asztalra került egy egész pizza, mi pedig gyermeki lelkesedéssel kezdtünk el falatozni. A tészta tökéletes volt, ahogy az egész mű, és igencsak ütősen, de egyáltalán nem zavaró mértékben uralkodott az egész összképen a Tabasco jellegzetes aromája.
A folytatásban pepperoni helyett Tabascóban marinált csirkecsíkok, bacon és koktélparadicsom került a tésztára, a morzsába pedig még oregánó és aprított bacon is került. A végeredményre itt sem lehetett panaszunk.
A harmadik körben egy vegetáriánus pizza készült paradicsommal, lilahagymával és kaliforniai paprikával, természetesen mindegyik zöldséget itt is előzetesen Tabascóban érlelték. Ahhoz képest, hogy nem igazán vártam a dologtól csodát, teljesen letaglózott az egész és instant kedvencemmé vált!
Utolsóként egy igazi különlegesség került elkészítésre, hiszen a paradicsomos szósz le lett cserélve Tabascós majonézre, ami már előre garantálta a katarzist. Én magam is előszeretettel használom ezt a párosítást szendvicsekben, nagyon nyerő kombó! Még bacon, paradicsom és mozzarella is került a tésztára, a sütőből kivéve pedig gazdagon megpakolták friss jégsalátával, és már el is készült a BLT (bacon/saláta/paradicsom) szendvicsek pizzára átültetett változata. Nem igazán voltunk már éhesek, de ezt örömkönnyek között habzsoltuk be és meg is egyeztünk abban, hogy bizony ez volt a legjobb mind közül, de én még ide sorolom mellé a vega pizzát is.
És még ha ez nem lett volna elég, természetesen nem érhetett véget az este desszert nélkül, ami egy Tabascós tiramisu volt. Előtte pont nagy eszmecserében voltam Gary-vel és mondta, hogy egy kicsit mehetett volna bele több Tabasco, de a kávé erőteljes aromája miatt nehéz volt eltalálni a megfelelő arányt, de végül én örültem egy picit lágyabb desszertnek, ami egyébként párját ritkította. Ugye én nem vagyok egy nagy édesszájú, de ezt pillanatok alatt bekanalaztam. Búcsúzóul pedig most is kapott minden résztvevő egy kis szeretetcsomagot, amiben a tavalyról már jól ismert szószok, szósztartó mellett egy jópofa parkoló táblát, egy pizzavágó kést, kötényt, baseball sapit és egy egészen fantasztikus Tabasco emblémával ellátott melegentartó bögrét is tartalmazott. Wow, köszönöm ezúton is még egyszer!
Kétség nem férhet hozzá, egy újabb frenetikus estét hoztak össze a rendezvény szervezői, amiért hatalmas köszönet Jancsa Janinak és a
Maresi Foodbroker csapatának is, akiket egyébként már szintén régi ismerősként köszönthettem, na és persze nem utolsósorban Gary Evansnek, aki megint csak mesterien vezényelte le az estét, valamint az ő szájából hangzott el az est egyik nagy tanulsága is, miszerint a Tabascóval minden jobb! Kíváncsian várom a folytatást, mert hogy lesz folytatás, én pedig csak arra tudok biztatni mindenkit, hogy használjátok bátran ezt a remek szószt, amiből ha minden igaz januárban végre itthon is kapható lesz a legdurvább, Habaneroval megspékelt változata!
