Manapság szinte nevetségesen alacsony áron hozzá lehet jutni a cukkinihez, ezt kihasználva döntöttem úgy, hogy ismét hódolok az új erőre kapott rakott ételek iránti fanatizmusomnak és egy jó kiadós, húsos rakott ügyet gyártok.

A New York Minute egy egészen friss szereplője a fővárosi éttermek palettáján, aminek előkészületi munkálatait érdeklődve figyeltem, mivel Aquincumban, lakhelyemtől mindössze 1-2 perc sétára az egyik tízemeletes blokk alján, a megboldogult Garfildo helyén nyitotta meg kapuit végül július elején. Nem túl meglepő módon nem csak nevében, de a belső kialakításban és az ételek választékában is tetten érhető az amcsi vonal.

Egy kisebb szünet után tértem vissza nemrégiben a rakott cuccokhoz, méghozzá nem kis sikerrel, hiszen a legutóbbi rakott tarhonya és rakott tészta művem is a legjobbak sorát gyarapította. Most egy kicsit lágyabb vizekre eveztem mondhatni, ám a végeredmény így is egész ütős lett.

A Gyradikoról sok jót hallottam már korábban és ugyan nem szoktam túl sűrűn gyrosozni, azért azzal én is tisztában vagyok, hogy van élet a körúti 500 forintos csavarton túl is. Sőt, régebben én is elismerően írtam már a lakhelyem közvetlen közelében található Alexandroszról, végül az egyik kánikulai délután sikerült célba venni a napokban a Pünkösdfürdői stranddal szemben elhelyezkedő egységet.

Rövid étlap mustrát követően a Grill mix extrára esett a választásom, amiben lényegében minden volt: Gyros hús, szuvlaki, bifteki, szudzuki, hagyma, paradicsom, dzadziki, hasábburgonya, pita. Mindez pedig 1750 forintért. Sajnos a fél literes Mytos sör épp nem volt készleten, így beértem egy hazai csapolt sörrel is a várakozás közben. Nagyon jópofa a kiülős egység és bár elsőre nem is tűnt fel, hogy mennyien vannak előttünk, azért nem mondom, kellett várni, de még teljesen elfogadható időn belül elkészült a csoda. Mert hát ez nem volt piskóta, már csak ránézésre is igencsak elképesztő volt az egész.


Elsőként a gyros hússal kezdtem, ami hibátlanul teljesített, majd a biftekire vetettem rá magam, ami szintén remekül muzsikált. Érdekes, hogy míg Alexandrosznál a szuvlaki csirkéből készült és elképesztően omlós volt, itt egészen biztos, hogy disznóhúsból készült és picit bizony rágós is maradt. De szerencsére ez volt a legnagyobb és egyetlen "baj", ami azért még így sem tudta elrontani a rendkívül pozitív összképet. A köretek is remekül hozták a kötelezőt, a krumpli pedig különösen csodálatosan ropogósra sült, a végére pedig nem véletlenül hagytam a szudzukit, ami egy egészen kiválóan fűszerezett bárányhús volt. Le a kalappal! Végre! (Ugye korábban egy bárányburger esetében pont arra panaszkodtam, hogy hiányoltam a bátor fűszerezést, ami pedig kötelező egy bárány esetében.) Szóval sem az adagra sem az ízvilágra nem lehetett panaszom, legközelebb majd kipróbálom a burgert is! ;)

Az aquincumi HÉV megállóban már egy ideje üresen állt a kultikus Donna Tonna névre hallgató talponálló, amikor aztán egyszer csak látványos munkálatokba fogtak és egész hamar sikerült kicsinosítani a helyet. Legnagyobb meglepetésemre nem csak egy kocsmát nyitottak a már meglévő helyén, hanem egy egész tisztességes választékkal rendelkező kajáldát is. Mivel itt lakom (nem, nem a kocsmában ;)), eléggé érett már hogy leteszteljem az Állomás kínálatát!