Ez a recept ismételten az egyszerű de mégis nagyszerű ételek sorát gyarapítja. Korábban alkottam már valami hasonlót rakott kategóriában, de ez azért most mégis valahogy más lett. Úgy olaszos, hogy közben mégis magyaros, egy kis leheletnyi franciás csavarral. Még az év végi ünnepek alkalmával töltöttem fel megint a készletet egy komolyabb adag csabai házikolbásszal, így aztán adta magát, hogy újra valami igazán ütős kaját összedobjak, aminek főszereplője egy jó kis hazai.
Még szinte ki sem hűlt a nemrég rendes beülős üzletet nyitó Attaboy!-ban tett látogatásomról írt cikkem, de már itt is a folytatás! Ugye anno engem még az online korszakukban nyertek meg maguknak hamburgereikkel, majd a beülős hely is nagyon pozitív élmény volt a számomra, így a már a cikkben is pedzegetett visszatérésre minden eddiginél kevesebbet kellett várni!
Az Attaboy-t szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt ismertem meg egy jó kis Small Town Burgernek köszönhetően, és akkor még kizárólag házhozszállítás formájában lehetett a kínálatukhoz hozzájutni. Később egy komolyabb ömlesztett cikket is összehoztam rendelős helyekről, és rá kellett jönnöm, hogy ez a műfaj valahogy nem nekem való. És mégis, az Attaboy még ezen az egyáltalán nem könnyű fronton is olyat alkotott, ami sok frissen, helyben fogyasztható társára is köröket vert! Így aztán én is örömmel fogadtam a 2014-es év végén megnyílt első beülős üzletüket a VII. kerületi Síp utcában.
Már nem is emlékszem, hogyan futottam bele ebbe a receptbe, de elsőre beleszerettem. A hozzávalókon és a készítés módján is változtattam picit és az elnevezéssel is bajban voltam (a legtöbb helyen háromszögnek hívják, pedig akárhogy néztem a képeket, mindenhol trapézokat láttam), de a végeredmény önmagáért beszél. Az utóbbi idők legdurvább cucca, azonnali függőséget okoz, egyszerűen nem lehet abbahagyni!!!
