Szeretem a gyrost, a gyros tálat pedig talán még jobban is, túlságosan nagy elvárásaim többnyire nincsenek, ugyanakkor nem bánom ha néha kellemesen csalódok, és átlagon felüli gyrosokba botlok. Nos, ez a történet messze az egyik legrosszabb eddigi élményemet fogja elmesélni! :)
Múlt héten történt az eset, hogy a kaposvári koncertünk után a helyi koleszban szálltunk meg, majd a megébredést követően megindultunk, hogy jó lenne enni valami rendeset az újabb koncerthelyszín megközelítése előtt. Egy röpke internetes kutakodást követően a Bástya étteremre esett a választásunk, ahol viszont kedvesen közölték velünk, hogy már nincsen étel. Azért rendes volt az arc és hátrament, megnézte (???), majd visszajött. Tényleg nincsen már étel. Kösz a semmit tesó. Azért útravalóul adott egy tuti tippet, ami a
Bombardier Pub volt. Kívülről szimpinek tűnt a hely, betérve szintén, bár elég kaotikus volt az enteriör, kissé zavaros benyomást keltett ahogy váltakoztak a különböző stíluselemek, de ez legyen a legnagyobb baj, gondoltam még akkor. Az étlapot tanulmányozva kedvet kaptam egy jó kis gyros tálhoz, úgyis régen ettem már. Voltak amúgy rendes ételek is, de engem valahogy megszállt a gyros láz. A kezdeményezéshez csatlakozott Domán Gabi komám is, aki beérte egy sima gyrosszal pitában. Kis idő elteltével jött egy hölgy és kedvesen közölte vele, hogy sajnos elfogyott a pita. Na itt már kezdtem rosszat sejteni, mivel az én Bombardier gyros tálam egyik fő alkatrésze a sült pita lett volna... A többiek azzal nyugtattak, hogy biztos nálam fogyott el, ami adta is volna magát, hiszen nekem nem szóltak, hogy baj van. Gabi végül tortillaban kapta kézhez a jéghideg gyrost, amit követően megérkezett az én tálam is, amivel csupán két gond volt. Nem kellett sokáig legeltetnem a szemem a tányéron, hogy észrevegyem, hogy mindössze pont az a két alkotóelem hiányzik, ami megkülönböztette a sima gyros táltól, az egyik a reszelt sajt, a másik a sült pita volt. Rögtön meg is kérdeztem, hogy ez most mégis hogyan és miért? A hölgy kábé olyan hitetlenkedve kérdezett vissza, mintha legalábbis a csokiöntetet hiányoltam volna róla. Ekkor kinyitottam a menüt és felolvastam, hogy mik a jelzett összetevői eme nemes éteknek. Erre azt mondja: "Hát, tudok hozni pitát ha kell." Hát de épp 5 perccel ezelőtt mondtad te szerencsétlen, hogy elfogyott, mégis hogyan hoznál??? Persze ezt így nem szegeztem hozzá szegényhez, inkább ráhagytam. Ekkor már az sem ért váratlanul, hogy jéghideg és lényegében teljesen íztelen volt az egész. A többiek sem jártak sokkal jobban a nemesebb fogásaikkal, mindegyikben volt valami kisebb-nagyobb hiba. Persze én ekkor már egészen biztos voltam benne, hogy a Bombardier gyros tál árát fogják a végén kiszámlázni a sima helyett, amit KAPTAM, így már ördögi kacajjal a bajszom alatt kértem a számlát, amit felbecsülhetetlen értékű lazasággal nyújtottam vissza, miszerint nem ezt kaptam. "Nem ezt?" - "Nem." End of story. :)
