Íme itt a Japán kiruccanásról írt monstre beszámolóm második része (az előzményért katt ide), amibe aztán igazán komoly dolgokat kellett belesűrítenem. Nincs mit szépíteni, engem minden fronton rabul ejtett Japán, ételek terén pedig még most is beleborzongok, hogy mennyi finom, friss és egészséges ételhez volt szerencsém az elmúlt napokban. Szerintem más egy év alatt nem eszik ennyi tengeri herkentyűt, mint amennyit én befaltam 4 nap alatt! 

A múlt héten 3 koncertet is játszottunk zenekarommal Japánban, ami összesen 4 nap ott eltöltött időt jelentett. Ahogy azt persze előzetesen gondolni lehetett, eléggé feszített volt a tempó, szoros a napirend, így persze közel sem sikerült annyi mindent felfedezni, mint amit ilyenkor szeretne az ember, de az alvásidő rovására még így is elég szép számban gyűltek az élmények, emlékek, gasztro vonalon pedig különösen sok finomságot, érdekességet sikerült megkóstolnom, a beszámolót végül pedig két cikkre bontottam a könnyebb befogadhatóság végett, mivel olyan hosszú lett az anyag.

Az utóbbi idők mostoha időjárása jó alapot biztosított valami jó kis ütős krémleveshez, ami a testet és lelket egyaránt megmelengeti. Ezúttal egy igen extrém egyveleget sikerült összehoznom, a végeredménnyel kapcsolatban pedig én magam se voltam teljes biztos előzetesen, hogy milyen is lesz, de mint minden egyes kísérletezgetősebb receptnél, úgy jelen esetben is bíztam a legjobbakban, haha. A végeredmény pedig ha képek alapján ránézésre talán nem is oly csábító, de ízre határozottan egy baromi ütős és egyedi ízbomba lett!

Nagy rajongója vagyok a barbecue műfajnak, aminek egyik alap tétele, hogy alacsony hőfokon sokáig készül a hús. Én most ugyan nem BBQ műfajban, de az előbbi elvet szem előtt tartva fogtam neki a hússütésnek úgy, hogy korábban még nem próbálkoztam nagyobb húsdarab egészben sütésével. Mivel igen sok mindenen múlik a végeredmény, kezdve a sütő típusától a hőfok beállításán át, így inkább én ezt most nem is egy receptnek, mint inkább élménybeszámolónak szánom, amiből esetlegesen lehet ötletet meríteni másnak is.

Nem sűrű vendég ezen a blogon az édesség, de van az úgy, hogy kedvem támad nekem is alkotni valami finomat, különlegeset ebben a műfajban is. Nyilván nem vagyok vele egyedül, de gyerekkori nagy kedvencem a tejberizs, amit aztán én magam is milliószor elkészítettem a hagyományos módon és eddig sose gondoltam arra, hogy nekiálljak varázsolni, ami jelen recept ismeretében azt hiszem igen nagy hiba volt. Mint oly sok esetben, itt is szinte a végtelenségig lehet variálni az egyébként pofonegyszerű receptet, íme egy igencsak belevaló verzió!