A tavalyi év elején fedeztem fel magamnak a Bajor Sörözőt, ahol a rendkívül pofás sörválaszték mellett itthon az elsők között TatraTea is kapható volt, valamint nem mellesleg igencsak ütős burgerválasztékkal is rendelkeznek, amiről korábban én is igen elismerően nyilatkoztam. Aztán emlékeim szerint valamikor nyár környékén kezdték el hergelni a népet a nagyobbnál nagyobb burgerkihívásokkal és végül beállt a közel teljesíthetetlen 4x40 dekás hússal telepakolt összeállítás, amire én rögtön szemet vetettem. Ráadásul ez remek alkalmat nyújtott számomra a blog új szintre emeléséhez, miszerint időről időre egy-egy videóbejegyzéssel is jelentkezni fogok, hiszen sikerrel megnyertem az ügynek egy fiatal forgatócsoportot (T&M Pictures), akik első körben megörökítették e jeles esemény fontosabb pillanatait.

Az a helyzet, hogy a Nyugatinál található Bite meglátogatása a nyitás óta a terveim között szerepelt, de eddig valahogy sehogy se valósult meg egy kóstoló. Végül egy Bónusz Brigádos ajánlat adta meg a végső lökést, hogy az eredeti terven egy picit módosítva a Westend oldalánál található Food Truckot meglátogassam, amivel tavaly már találkoztam azt hiszem a Főzdefeszten és már akkor is felfigyeltem a tépett húsos eléggé guszta szendvicsükre, amit az ajánlatban BBQ burger névvel illettek.

Vannak ételek, amik valamilyen okból kifolyólag nem örvendenek feltétel nélküli szeretetnek a köztudatban. Ennek számos oka lehet, korábbi rossz élmények (főleg a menzán), stb. A tokány is szerintem ide sorolható, amivel szemben nekem is voltak előítéleteim addig, amíg egy jóbarátom meg nem kínált a saját kreációjával, ami nagyon megtetszett nekem. Elég sok receptet végigolvastam és hamar összeállt egy saját mix a fejemben, hiszen én imádom a legalapabb, hagyományos kajákat is valamilyen csavarral elkészíteni!

Ismét egy jó krémleves készítésébe vágtam a fejszét, ez alkalommal egy régóta kinézett alapanyag felhasználásával, ami nem más, mint a jó öreg brokkoli! Igazából a leves elkészítése a lehető legegyszerűbbek közé tartozik, megjelenése pedig szinte egy az egyben megegyezik a karalábé-krémlevessel, de természetesen ízvilágban elég határozott különbségeket lehet felfedezni.

Ez a recept egyszerűen sikerre volt ítélve a legelső pillanattól kezdve. Az összetevők mindegyike a kedvenceim közé tartozik, a spenót-palcsinta-sajt trió egyesítése mégis igen extrém ötletnek tűnt, magát a végeredményt pedig én magam is gyermeki lelkesedéssel vártam.