Nagy rakott krumpli rajongó vagyok, amiről kétszer már itt a blogon is megemlékeztem 1-1 recepttel (#1, #2) és a Don Pepe serpenyős ételei közül ugyan még nem volt szerencsém a szóban forgó műhöz, de lényegében azonnal megelőlegeztem a frenetikus jelzőt, amikor megláttam, hogy ebben a hónapban a rétegelt, dupla tésztás pizza képében hozzák tető alá ezt az egészen morbid párosítást.

A nagysikerű kebab party után máris itt a folytatás, ami mi más is lehetne, mint egy fergeteges burger party! A helyszín ismételten a Hari Kebab lesz, ahol korábban már teszteltem a hamburgert (erről látható egy kép alább), ami számomra mindig is egy kebab idegen műfaj volt, de itt a Harinál sikerült a burgerrel is elkápráztatniuk, most pedig felkértek, hogy együttes erővel emeljük egy még magasabb szintre a receptúrát egy közös hepaj keretein belül, hogy aztán a már megkezdett úton haladjon tovább történet.

Nagy rajongója vagyok az édes és a sós ízek találkozásának, illetve úgy alapból szeretem a kicsit extrémebb összeházasításokat, még ha ez a recept nem is nevezhető kifejezetten szélsőségesnek, de az elkészült végeredmény valahogy mégis sokkal komolyabb lett, mint amire előzetesen számítottam. Igazából párom jött elő ezzel az ötlettel, hogy csináljuk meg Karácsonyra, kicsit szakítva az unalomig ismert menüvel, és azt hiszem sikerült is némi üde ízt vinni az ünnepi asztalra.

A Don Pepe legifjabb ételcsoportja, a tortilla tekerések az eddigiek alapján engem elég nagy rajongóvá tettek, hiszen ízre és adagra is jól eltalált kajákról van szó és a MexBeef Wrap névre hallgató (1980.-) januári összeállításról pedig már első olvasatra megállapítottam, hogy olyan, mintha személyre szabottan nekem készült volna. A tortilla tekercsbe cheddar, marhahús, rizs, bacon, lilahagyma, fokhagyma, mozzarella, jalapeno, vörösbab, kukorica, paprika kerül, ami azért elég izgalmasan hangzott hatalmas chilis bab rajongóként. 

Már a 2017 márciusi nyitása óta lelkesen figyelemmel követem a Hari Kebab működését és szép lassan nagy rajongóvá és törzsvendéggé váltam, ami a kiváló ételeken kívül a hely kisugárzásának és a kellemes családias légkörnek is köszönhető. A brutális névadó kebabnak komolyan mondom, hogy nincs párja és kötelezővé tenném mindenkinek, hogy legalább egyszer az életben próbálja ki, aztán úgysem akar majd máshol enni. De ugyanilyen fanatikus rajongója vagyok a király lahmacunnak is, ami nem csak hogy brutálisan kiadós, de olyan őrületes ízkatarzis, amit nemigen felejt el egyhamar az ember.