Ez a mostani kánikulát megelőző hirtelen jött hideg egy igazán ütős, laktató tepsis étek megalkotására sarkallt és ugyan elég sok összetevős ügyről van szó, a tepsibe dobáláson kívül mégsem igényelt semmiféle különösebb szaktudást a dolog. A végeredmény viszont egészen elképesztő, ezzel a recepttel tényleg lehet villantani! ;)
Kezdésként előkészítettem, megmostam, feldaraboltam mindent. A zöldségeket nagyobb darabokra vágtam, de persze ízlés dolga. A zöldségek: 4db vöröshagyma (80dkg), 70dkg krumpli, 2 alma, 38dkg kápia paprika. 86dkg karajt pedig 10 szeletre vágtam. A tepsi alját kiraktam szeletelt baconnel, erre jöhettek a hússzeletek, amin eloszlattam 25dkg savanyú káposztát. Beborítottam felkarikázott házi csabai kolbásszal, ez az én esetemben kb. 15dkg volt, majd jöhetett újabb 25dkg savanyú káposzta. A zöldségeket pedig e köré a rakás köré halmoztam. Hát igen, már ahogy nekikezdtem, sejtettem hogy baj lesz, mivel nekem sajna elég kicsi a sütőm, ebből következően a tepsim is, így elég sok zöldség megmaradt, de azt végül később egy újabb fordulóban puhára pároltam ugyanebben a tepsiben, fólia alatt, hozzáadva még 2db feldarabolt paradicsomot is. Isteni pikáns cucc lett!
Na de visszatérve a giga rakásomra, végül még tekertem rá jó sok borsot, valamint finoman meghintettem még sóval is. Lefedtem fóliával és előmelegített sütőben, 175 fokon 50 percen keresztül sütöttem, majd a fóliát levéve még 20 percet sütöttem 225 fokon, és így szépen meg is pirult még a bacon is a tetején. Már a látvány és az illat is egészen elképesztő volt, de az igazi sokk az első falatok után jött csak. Mindegyik falattal újabb és újabb impulzusok értek. A puha karaj, a finoman ropogós bacon és a sültkolbász együtt már eleve óriási élmény volt, amihez jött még a hol édeskés, hol a kifolyt kolbászzsírtól inkább pikánsabb, csípős zöldség köret pedig a káposztával együtt olyan őrületes ízorgiát okozott, hogy az valami hihetetlen.
Nem volt túl egyszerű dolgom fotózásnál, hiszen annyira sok szereplős ez az étel, hogy nagyon nehéz volt úgy pakolni a tányérra és forgatni, hogy vizuálisan visszaadja, vagy legalább megközelítse az élményt, haha, de ez valóban maga a csoda. Azt ugye mondanom se kell, hogy milyen laktató ez az egész, pláne ha még némi kenyeret is eszik hozzá az ember. Ismét egy új kedvenc született rakott/tepsis kategóriában.
(5 adag)
