Az az igazság, hogy én nagyon sokáig csak hírből ismertem a slambucot. Aztán tavaly nyáron a komáromi erődnél volt egy főzőverseny, ahol meg is lehetett kóstolni a különböző ételeket és az egyik ilyen pont a slambuc volt és hát én azonnal óriási rajongó lettem, illetve el is határoztam, ezt majd egyszer nekem is el kell készíteni! Persze tudom jól, hogy az igazi slambuc bográcsban készül, így előre is kérném mindenki megértését, hogy jelen esetben én csupán egy lábasban készítettem el...

Biztos ami biztos alapon átnyálaztam a neten található recepteket és végül úgy döntöttem, hogy a minimalizmus elvét fogom követni és nem bonyolítom túl a dolgokat. Kezdésként zsírjára pirítottam a felkockázott szalonnát (3perc), amire aztán rádobtam a tésztát, amit 1-2 percig óvatosan kavargatva kicsit lepirítottam. Ekkor adtam hozzá a felkockázott vöröshagymát, amit meg is sóztam és egy ötperces hőkezelést követően az apróra kockázott fokhagyma is csatlakozott. Egy perccel később a felkarikázott kolbász is a lábasban landolt, 1-2 perccel később pedig a felkockázott krumpi is hozzáadásra került és felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje a lábas tartalmát. Ekkor még némi borssal is megfűszereztem és közepes hőfokon 25 percen keresztül rotyogtattam, időnként óvatosan megkeverve, illetve átforgatva a lábas tartalmát. A jelzett időpont végére pont a lehető legoptimálisabb sűrűségű lett a szakanyag és minden egyes szereplő állaga is a lehető legoptimálisabb lett. Valami egészen brutális ízbomba született, ami kicsit olyan mintha két örök kedvencemet, a krumplis tésztát és a paprikás krumplit kereszteznénk. Nemcsak brutális ízbomba ez, hanem bizony igencsak laktató is. Mellé a csemegeuborka kifejezetten ajánlott kísérő. Majd ha lesz rá alkalmam, mindenképp ki fogom próbálni bográcsban is!