A már 30 éves múltra visszatekintő gödi Tó Bisztró március végén nyitotta meg újra kapuit egy jelentős arculatváltást és felújítást követően, amit a Léhűtős vezetőknek köszönhetünk, akik a Gozsdu udvart maguk mögött hagyva itt, ezen a tóparti helyen folytatják ténykedésüket. Önmagukat persze nem hazudtolhatták meg, így aztán egy igencsak pofás étlap mellett rettentő széles választékkal várják a kézműves sörök szerelmeseit, de ezen felül nem mindennapi rum választékkal is büszkélkedhetnek, de a borosoknak sem kell szomorkodniuk.
A belső kialakításban kicsit visszaköszön, illetve megmaradt a régi designból is egy-két elem, ugyanakkor egy nagyon megnyerő, igazi vízparti kis "diner" hangulatát idézi az egész. Kint is egész sok asztal kapott helyet és bizony még egy kis smoker is arra vár, hogy időnként bedurrantsák. Múlt hétvégén volt is pont egy jó kis pulled pork parti, amiről sajnos lecsúsztam, de bízom benne, hogy lesz még lehetőségem a pótlásra az idei szezonban. Szóval ahogy azt már az elején jeleztem, nagyon komoly a csapolt ill. üveges sörválaszték, én gyorsan kértem is egyet az egyik friss versenyzőből miközben az étlapot tanulmányoztuk párommal. Pünkösd hétfőre iktattuk be ezt a kis kiruccanást és hát ahogy arra számítani lehetett, a hely totálisan tele volt és elég rendesen "úszott" a konyha is, hiszen még szép, hogy mindenki enni is akar itt a finom italok kortyolgatása közben!
Anno az újranyitás idején már jártam itt, akkor sikerült elég sok mindent megkóstoltam, így most inkább valami újat akartam kipróbálni. A kínálatból már azért pár dolog le lett húzva, ráadásul pont olyanok, amikkel szemeztem előzetesen, haha, de úgy gondoltam, hogy megnézem mit tud ez a kéksajos-jalapeno szószos burger (1590.-). Legutóbb a classic verzó nagyon elnyerte a tetszésemet, így nem igazán féltem. Alapból jár a burgerhez a rendkívül jó minőségű finoman fűszerezett csónak burgonya, ami a burgerrel együtt elég rendesen el is telíti az embert. A hambit félbevágva gyönyörű látvány tárult elém, a lehető legtökéletesebben sikerült a mediumra sütés, az alsó zsemlére igencsak gazdagon kent szósz viszont nagy örömömre egyáltalán nem vitte el rossz irányba az összeállítást, ami ugye azért mindig egy veszélyforrás kéksajt esetében. Mondjuk a jalapenot nem igazán éreztem ki, de ettől függetlenül teljesen rendben volt és az extraként kért bacon ízre, adagra és állagra is nagyon ott volt a szeren. Az egyetlen negatívumot a zsemléért viszont mégis fel kell jegyeznem, mivel kissé szétesős volt, nem tűnt annyira frissnek, amit mondjuk így pünkösd hétfőn azért egy bocsánatos bűnnek könyveltem el, mert ettől függetlenül nagyon elégedetten falatoztam.
Párom a sertésszűzre (2290.-) nevezett be, és mivel ő nem rajong annyira a medium/medium rare cuccokért, így kértük, hogy erre figyeljenek egy kicsit a konyhában, de persze azért azt se akartuk, hogy szénné égessék, ennek a húsnak tényleg az áll a legjobban ha még rózsaszínre van sütve. Hát le a kalappal, mert ez utóbbi nem csak hogy hibátlanul sikerült, de ráadásul úgy, hogy közben a hús állaga valami egészen hihetetlen, mesébe illő módon vajpuha volt. Ráadásul az egésznek volt egy olyan füstössége, mintha egy szabadtéri grillezés alkalmával készült volna. A mellé köretként kapott parázs burgonya parádés kíséretnek bizonyult, és a saláta kompozíció is kellő mennyiségben és minőségben képviseltette magát a tányéron. Kétség nem férhet hozzá, hogy a hely egyik legnagyobb erőssége ez a fogás.
Ezután elmentünk egy kis pancsolásra, napozásra, a mindössze néhány perc sétára található Homokszigetre, amihez előbb kissé szürreális módon egy még kevésbé impozáns kis vizecskén kell átkelni gyalogosan, ami körülbelül combközépig ér. Innen pedig már minden egyes lépéssel egyre többet lehet látni az egészen hihetetlen gyönyörűségű homokos partból és a meglepően tiszta Dunából. Ez bizony tényleg nem semmi! (Állítólag a hazai Duna szakasz két legtisztább pontja is Gödön található.)
Innen végül még egy frissítő italra visszatértünk a bisztróba és gondoltuk, megnézzük mit tud ez a serpenyős pisztráng (2490.-) még így zárszóként. Mondanom sem kell, hogy a tömeg semmit se csitult, hiszen sokan kifejezetten ide jönnek, illetve nyilván a homokszigetes élmény előtt és/vagy után is szinte mindenki betér egy italra vagy harapni egyet. A halacska külseje így ránézésre még egy kis pirítást elbírt volna, ugyanakkor rendkívül finom és hibátlan állagú volt a hal, amihez a krumpli és a saláta remek társnak bizonyult. Tengeri herkentyű fronton a királyrák tálat tudom még nagyon ajánlani, ami kellemesen csípős, olíva olajos, fokhagymás, fehérboros mártásban kerül felszolgálásra. Egy igazán ütős étel! Mindent összevetve bizony nekem nagyon nagy kedvencem lett már az első látogatás alkalmával is a hely, hiszen egészen egyedülálló a hangulat, a parádés ital- és ételválasztékról nem is beszélve! Ételek közül bátran ajánlom mindenkinek a hosszában vágott hatalmas karéj zsíroskenyeret is, de az egészen egyedi lecsós wrap is a különlegességek sorát gyarapítja. A fővárosból legegyszerűbben vonattal lehet Gödre eljutni a Nyugatiból, a vasútállomástól pedig mindössze 10 percnyi séta a Tó Bisztró. Hajrá!!!
