A 9. kerületi Tompa utca burger kínálatáról már több ízben is értekeztem (#1, #2, #3), az április óta szintén ebben az utcában működő Chef Coffee mindezidáig viszont elkerülte figyelmemet. A helyszín a körút nyüzsgésétől picit távolabb, de még így is csupán néhány percnyi sétára található és már bizony első ránézésre is rendkívül szimpatikus ez a kis családi vállalkozás.
Az ajtón belépve egy letisztult, világos, nagyon megnyerő beltér tárul elénk, mosolygós, kedélyes fogadtatásban részesülünk. Az étlapot nem olyan egyszerű elsőre feldolgozni, hiszen igencsak bőséges a kínálat. Kapásból ott vannak az ínycsiklandozó reggeli opciók (különböző tojásételek, extravagáns bundáskenyér variációk, stb.) de én ezúttal már csak a kora délutáni érkezésemből fakadóan is inkább a burgerek felé orientálódtam. Szerencsére nem végeláthatatlan a választék, ez igaz az étlap összes szegmensére. A kevesebb néha több, ugye. Kezdésként egy új burgerre mentem rá, ami egyfajta elvadult sajtburger interpretáció. Aki fogékony az ilyesmire, annak érdemes a pultnál maradni és figyelemmel követni az eseményeket, mert Szabó István kreatív séf egészen egyedülálló precizitással, és jól láthatóan szívvel-lélekkel végez minden egyes mozdulatot és tényleg élményszámba megy végigkövetni, ahogy összeáll az adott étel. Egyszemélyes hadseregként munkálkodik a kis alapterületen, de természetesen be-be segít neki a kedvese vagy épp a testvére, hiszen ez egy igazi ízig-vérig családi vállalkozás. Némi pirítást követően a burgonyás buci mindkét belső oldalára házi aioli szósz kerül, majd kezdődhet a rétegzés! Szív/lollo saláta, paradicsom, pácolt salottahagyma, 15dkg francia marhahúspogácsa, cheddar sajt, bacon helyett sült fekete-erdei sonka, bónuszként pedig crescenza sajt is tovább fokozza a burger különlegességét, utolsó lépésként pedig még némi szarvasgomba olaj locsolást is kap a hamburger teteje. Azért mit ne mondjak, eléggé exkluzív összeállítás ez minden szempontból! Ehhez jár még egy ízlésesen tálalt szép nagy rakás krumplichips, egy pici kis tálkában pedig még egy kis adag rendkívül guszta házi lilakáposzta salátát is kapunk 70-30 arányban keverve a majonézes joghurtos szószt. Ránézésre csillagos ötös a kompozíció és hát szerencsére az ízélménnyel sincs semmi gond. A zsemle abszolút első osztályú, ennél jobbat nehéz lenne kívánni, ráadásul jelen esetben azok is örülhetnek, akik nem szeretik a túlságosan nagy zsömlét, itt nincs egy felesleges morzsa sem. A naturális ízvilágú hús pedig egészen kivételes módon tökéletes medium, már inkább medium rare. Bravó! A fekete-erdei sonka nagyon keményen megdolgoztatja az ízlelőbimbókat, igazi vezéregyéniség a hús és a buci mellett, a többi összetevő pedig a lehető legtökéletesebben dolgozik össze egy harmonikus ízélmény elérése érdekében. A hibátlan ízű és állagú chips mellett a káposztasaliért is jár az elismerés, hiszen nagyon szimpatikus látványra és ízre egyaránt, pedig ugye engem nem mindig könnyű ebben a műfajban elbűvölni. Itt se lett újra feltalálva a kerék, viszont nekem nagyon bejött ez a krémesebb, lágyabb textúra.
A folytatásban kicsit más vizekre eveztem, hagytam magam vezetni István által, bár az igazat megvallva nagyon nehéz volt választani a kínálatból, hiszen egy ilyen erős felütés után legszívesebben az étlap összes szereplőjét kipróbáltam volna. Kellően érdekesnek és extrémnek hangzott a töltött krumplilángos egy újragondolt verziója, ami igazából egy félbehajtott lepény volt olyan csirkemelles, sertés szűzérmés pikáns-paradicsomos raguval megtöltve, hogy abba belepirul az ember. Az igencsak extravagáns ízélményt tovább fokozta az álomszerűen nyúló gouda sajt és a lángost megkoronázó pestos tejföl. A tányéron ezen kívül díszítő/frissítő elemként még némi zöldség is helyet kapott, ismételten egy hibátlan kompozíciót alkotva. A tészta állaga a lehető legtökéletesebb, könnyed, finom keretet biztosított a rendkívül ízletes tölteléknek. Ez bizony lazán behúzta az 5 pontot ismét! Hasonló kategóriáknál maradva vannak itt még nagyon szemrevaló szendvics variációk, tortilla különlegességek, saláták és hot-dogok is. Italválasztékban nincs különösebben kiugró ajánlat, mondjuk a csapolt Carlsberg így is nyújt némi üdítő frissességet a legtöbb helyen található Soproni-Borsodi-Dreher szentháromság után. Szemrevaló ugyanakkor a szörp és limonádé kínálat, ki is próbáltam egy erdei bogyós szörpöt, ami megint csak nyerő választásnak bizonyult. Kinézetre és ízre is teljesen elbűvölt az ital.
Nehéz volt dönteni, hogy harmadik fogásként a mangalica vagy kacsa burgert kóstoljam, de végül a séf úr az utóbbi mellett döntött, én pedig nem ellenkeztem. Párszor kísérletezgettem már a megszokott húsféléken kívül mással is, de nem túl sok maradandó élménnyel gazdagodtam. Ezúttal se lettem elsővonalas rajongó, de az vitathatatlan, hogy nagyon jó érzékkel lett elkészítve a burger. A hús jellegéből adódóan kicsit szárazabb a megszokottnál, viszont az alatta és felette elhelyezkedő tekintélyes mennyiségű párolt lilakáposzta nagyon jó társnak bizonyult. A saláta, paradicsom és kígyóuborka triója is üdítő felhangokat adott az ízélményhez, ínyencségként pedig némi libazsírral lett még megkenve a buci. A rendkívül élvezetesen nyúló mozzarella sajt is az erősségek közé sorolható, összességében nézve pedig talán az aioli szósz helyett lehetne valami ütősebb, karakteresebb szósszal még magasabb szintre emelni az egyébként így is rendkívül ízletes végeredményt. A mangalica burger marad majd legközelebbre, az abba kerülő házi bbq szószt és hagymalekvárt még külön megkóstolva megállapítottam, hogy egész biztosan kiváló lehet ez a hambi, illetve jól láthatóan a hely egyik zászlóvivője, hiszen ottlétem alatt minden vendég ezt választotta.
Mindent összevetve, nem túlzás, hogy egy igazi kincsre leltem a IX. kerületben. Aki kellemes környezetben szeretne válogatott finomságokat falatozni baráti áron (mert hogy bizony a burgerek 2000 Ft alatt vannak körettel együtt), annak mindenképpen érdemes tennie itt egy próbát, arról nem is beszélve, hogy tényleg ritkán látni ilyen fanatizmust, ilyen odaadást mind az ételek elkészítésében, mind pedig az egész kisugárzásban. A téli szezonra sok újdonsággal készül a Chef Coffe ételek és italok terén egyaránt, például olyan észbontó sztrapacska újragondolások várják a debütálást, amitől egész biztosan mindenki az eszét veszti majd. Szóval érdemes követni a facebook oldalát is a helynek a friss hírekért, érdekességekért és én is egész biztosan vissza fogok térni, hogy kipróbáljak még ezt-azt az igencsak terjedelmes és szemrevaló kínálatukból.
Megjegyzés: Az étterembe nem inkognitóban, hanem meghívásra érkeztem, így értelemszerűen a helynek lehetősége nyílt tudása legjavát nyújtani, ami egyébként minden esetben elvárható, és bízom benne, hogy minden betérő vendég ugyanazzal a minőséggel fog találkozni mint én, illetve ahogy az a cikkben is olvasható, ellenkező esetben nyugodtan jelezzétek az esetleges felmerülő problémát akár a helyszínen, akár felém, és egész biztosan orvosolva lesz bárminemű gond.
