Már majdnem egy éve, hogy utoljára valamelyik Bamba Marha burgerezőben jártam, de a legújabb, szám szerint negyedik egység megnyitása arra sarkallt, hogy itt az ideje egy újratesztnek. A Ferenciek terén, egész pontosan a Haris köz szimpatikus, kicsi, de annál zsúfoltabb kis utcácskájában található a lánc legifjabb tagja, ami természetesen tökéletesen beleillik külsőre a már jól ismert Bamba Marha koncepcióba, továbbra is egy egységes, letisztult képet mutatva. Nekem lényegében azonnal elnyerte tetszésemet az új hely, aminek emeleti részén további asztalokat is lehet találni, de a dög melegre való tekintettel nem is lehetett kérdés, hogy a baromi tetszetős kinti terasz részen foglaljak helyet.
A rendelést felvevő fiatalembert már-már irigykedve figyeltem, hogy milyen nyugodtan és gördülékenyen munkálkodott, pedig nem volt könnyű dolga, hiszen az emberes tömeg mellett folyamatosan jöttek a beszállítók is, de ő tanítani való módon vette az akadályokat, tőlem mindenképp jár a nagy pacsi neki innen is. Főleg, hogy közben szívesen mesélt, segített minden vendégnek, többek közt nekem is. A Zsivány Burger (1990.-) nevezetű újdonságra mentem rá, amihez egy nagy adag édesburgonyát is kértem, szószok közül pedig két új keveretet is kipróbáltam, a szomjamat pedig a szintén újdonságnak számító FIRST sörök egyikével, egy igazán kedvemre való IPA-val csillapítottam, amit egyébként már jól ismertem régebbről. A másik opció belga meggy egyébként a teljesség kedvéért.
Ránézésre baromi erős képet mutatott az elkészült burger, már látszatra is úgy gondoltam, hogy valamit változott a megszokott buci, és az első harapás után be is bizonyosodott, hogy az egyébként eddig is nagy erősségnek számító pékáru lényegében olyan tökéletes szintre lett emelve, hogy innen már komolyan mondom, nincs hova tovább. Én csak azt tudom tanácsolni, hogy ezt mindenképp tartsátok meg, abszolút világbajnok zsemle! A hamburger amúgy első olvasatra egy eléggé belevaló magyaros ügy, és hát komolyan, mintha csak nekem lett volna kitalálva, vagy akár én is csinálhattam volna, haha. A jól ismert és továbbra is nagyon magas szinten teljesítő húspogácsán kívül egy komolyabb adag hibátlan állagú és ízű lecsó kapja a fő szerepet, és én ezzel a párosítással meg is lettem véve kilóra. Tovább emeli az összeállítás fényét a szintén hibátlan ízű és állagú karamellizált hagyma és a füstölt sajt is, ami nyúlt, ahogy kell. A néhány karika finoman csípős zöldpaprika is a pozitívumok sorát gyarapítottal, zöld fronton pedig helyet kapott még némi madársaláta is. A kolbászmorzsás tartár kicsit háttérbe szorult az ízvilágban, de biztos vagyok benne, hogy hozzátette a magáét a tökéletes ízélmény eléréséhez. Egyetlen pici negatívumnak azt tudnám csupán felróni, hogy az egyébként számomra szimpatikus módon a megszokottnál kicsit vastagabbra szelt szalonnát lehetett volna még kicsit tovább sütni, mert úgy lett volna az igazi, ha jó ropogós. De ettől függetlenül megadta azt a bizonyos pluszt, amiért annyira szeretjük a bacont egy hamburgerben.
Az édesburgonya ugye szintén régi jó ismerős már a Bambában, a két szósz közül előbb a mangós majonézt kóstoltam és konkrétan sokkot kaptam, annyira ízlett, a burgerhez pedig extra brutális módon nagyon passzolt. Ezt nagyon eltalálták, és csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki! Kellemesen pikáns és kissé édeskés, rendkívül karakteres cucc. A currys ketchup is ízlett, én ráadásul alapból curry párti vagyok, de igazából ebből olyan sokat nem lehetett szerintem kihozni, mint amennyit első olvasatra is sejteni lehetett. Finom volt, brutál erőteljes ízzel, de akkora sokkot nem okozott mint a mangós majo. Mindent összevetve elmondható, hogy bár régisulis Bambába járó vagyok, de nem is emlékszem, hogy mikor távoztam ekkora extázisban utoljára, amit az új hely szellemének és a szuper újdonságoknak is be lehet tudni. Csak így tovább, hajrá-hajrá!
