A Stadionok metrómegállónál található Pesti Pipivel már régóta és sokat szemeztem, illetve egyszer valaki ajánlotta is nekem valamelyik burger posztom alatt, így aztán észben volt tartva a dolog, de valahogy mindig akkor jártam arra, amikor egyáltalán nem voltam éhes. Most sem volt betervezve a teszt, viszont egy jó órányi buszra várakozás közben arra jutottam, hogy bizony kicsit éhes vagyok, így aztán minden adott volt, hogy átessek a tűzkeresztségen.
Előzetesen nem néztem utána a hely étlapjának, bár nevéből adódóan azért elég egyértelmű volt, hogy különböző csirkés fogások fognak szerepelni a kínálatban, viszont a különböző étlapcsoportok és azok szereplői bizony nagyon pozitív kellemes meglepetést okoztak. A fő húzóerő a hamburger, aminek van pipihúspogácsás és rántott pipimelles verziója, ezen kívül pedig tekercsek, tálak, boxok közül lehet válogatni. Némi gondolkodást követően maradtam a „tradicionális” vonalnál és a húspogácsás szekciót szemléztem már csak komolyabban, végül pedig a csípős sajtos baconös lett a befutó.
Az árak egyébként egészen elképesztőek, 890 és 1490 között mozognak, és bár ekkor még nem tudtam, hogy ezért cserébe mit is kapok, gyorsan lelövöm a poént: minőségi, friss, finom és korrekt mennyiségű ételt. Ráadásul elég jól pörögnek az odabent dolgozók és a várakozási idő is példásan rövid volt, miközben minden frissen készül ám! Sercegett is rendesen a sütőlap, aminek én értelemszerűen külön örültem. Hogy ezt miért is emelem ennyire ki? Ja, mert egy 0-24 helyről beszélünk, és ebben a kategóriában a borzasztó körúti gyros-nál és/vagy az aluljárós rémségeken kívül nem sok olyan példát tudnék mondani, ami tényleg még csak szóra is érdemes lenne. De természetesen tisztelet a kivételnek!
Szóval megkaptam a nagyon jópofa saját logós papírzacskóban a burgerem, amit átvéve már a súlya is pozitív meglepetésként ért, majd a zacskóból kivéve a szintén saját logós csomagolásban lévő ránézésre is igen szép méretekkel büszkélkedő burgert szorongatva akarva-akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. A zsemle a rendkívül könnyed, klasszikus gyorséttermi vonalon mozog de azt kell mondanom, hogy egy teljesen jó, szimpatikus darab, ehhez az összeállításhoz nem is illene egy vaskosabb, testesebb pékáru. Ez a légies könnyed zsömi tökéletes keretet biztosított. A 14 dekás húspogácsa megint csak egy már-már sokkolóan pozitív meglepetés, nagyon kellemes fűszerezésű, ízre és állagra is egy kiváló darab. Elég rendesen került a többi hozzávalóból is a burgerbe: csemegeuborka, jégsaláta, pirított hagyma, lilahagyma, házi szósz, cheddar sajtszósz és jó pár karika jalapeno. Külön jár a pacsi az aktívan jelen lévő és nagyon jól ropogó baconért. Egy olyan bődületes ízkavalkád fogadott, amire legmerészebb álmaimban sem voltam felkészülve. Ráadásul mindez csupán 1150 forintért, ami igencsak baráti, mondhatnánk finoman fogalmazva. Nem kifejezetten élem a csirkés hamburgert, szerintem egy kezem meg tudom számolni amit ebben a műfajban ettem, de ezt komolyan bármelyik marhaburger mellé bátran odatenném!
Csak gratulálni tudok és őszintén drukkolok, hogy sikerüljön megtartani, fenntartani a minőséget, mert ez valóban egy üde színfoltja a fővárosi gasztrotérképnek, ami ráadásul 0-24 kategóriában pláne párját ritkítja. Mostantól pedig kifejezetten misszióm, hogy az étlap többi szereplőjét is lecsekkoljam! Köszönöm ezt a fantasztikus élményt, hajrá Pipi!!!
