Érdekes a kapcsolatom a mákos gubával. Sokáig teljes tagadásban éltem, és mint később kiderült tévesen azt hangoztattam, hogy nem szeretem, pedig rá kellett jönnöm, valójában soha nem is ettem, vagy egyáltalán nem emlékeztem rá, mert amikor egy barátom anyukája elkészítette és megkóstoltam, az újdonság varázsa és a mennyei ízélmény kettőse olyan brutális K.O.-t adott, hogy azt a mai napig nem feledem. Azóta elsővonalas rajongó vagyok, és minden lehetőséget megragadok, hogy ehessem ezt a megunhatatlan finomságot. (Legutóbb egy elég érdekes újraértelemezéshez volt szerencsém.) Elérkezett hát az idő, hogy én is elkészítsem a saját verziómat!
Igen komoly kutatómunka előzte meg a startot és számtalan recepten áttúrtam magam, mire nagy nehezen összeállt a fejemben, hogy hogyan is kezdjek hozzá az egészhez. Elég hamar egy komoly akadályba ütköztem, amikor megláttam a mákos zacskó alján árválkodó szolid kis halmot, de hát nem volt mit tenni, ebből kellett gazdálkodnom. Mint később kiderült, pontosan annyi mákkal dolgoztam, amivel egy tökéletesen harmonikus arányt sikerült megalkotni. Engem csak az riasztott el előzetesen, hogy szinte minden recept ilyen 20dkg körüli mákot írt négy kiflihez, ehhez képest, nekem volt 5 (ÖT!!!) hahaha...
Szóval, még előző este felkarikáztam négy kiflit, majd egy tepsiben elrendeztem és hagytam hogy kiszáradjon másnapra. A fentebb jelzett hatalmas mennyiségű mákot egy tálkában elkevertem 4dkg nádcukorral, majd nekikezdtem az "áztatólé" elkészítésének. Egy lábasban első körben felolvasztottam 4.5dkg vajat, majd hozzáöntöttem 0.5l tejet, 3 tojást, beleszórtam egy csomag vaníliás cukrot és még 2ek mézet is csurgattam hozzá miközben folyamatosan kevergettem, kavargattam, és úgy melegítettem, hogy még ne forrjon fel. Ezt a szimpatikus keveretet ráöntöttem a szikkadt kiflidarabokra, igyekeztem minden egyes darabot jól beleforgatni és hagytam, hogy egy kicsit megszívják magukat és az elsőre ijesztőnek tűnő folyadékmennyiség kisvártatva elég látványosan meg is szelídült. Ekkor beterítettem az egészet a cukros mákkal és már itt meg is nyugodtam, hogy nem lesz ez kevés, sőt, én egyáltalán nem éreztem volna indokoltnak háromszoros, négyszeres mennyiség használatát.
Közepes hőfokra előmelegített sütőbe toltam 20 percre, majd még 5 percet túlóráztattam max hőfokon. Amíg dolgozott a sütő, addig elkészítettem a sodót is. Első körben 2 tojássárgáját elkevertem 3ek nádcukorral, 1 csomag vaníliás cukorral és meghintettem 1ek liszttel, majd szép fokozatosan hozzáöntve 4dl tejet, elkevertem és közben alacsony hőfokon melegítettem. A forrást követően szépen el is kezdett sűrűsödni az egész és egy nagyon kellemes állagot sikerült végül elérnem, amivel meglocsolva a közben elkészült sült mákos kifli csodát, el is készült a nagy mű.
Kicsit azért izgultam a végeredmény miatt, de az a helyzet, hogy mind ízre és állagra is pontosan sikerült eltalálnom azt, amit és ahogy imádok! Hihetetlen, hogy mit ki lehet hozni néhány száraz kifliből! Kis érdekesség még így a végére, hogy eredetileg karácsonyi ünnepi étel volt, és abban a hiszemben sütötték, hogy a sokszemű mák sok szerencsét, sok pénzt hoz az új esztendőben. Egyébként beleszaladtam olyan receptbe is, hogy kifli helyett szikkadt kalács volt az alapanyag, biztos nagyon finom lehet úgy is, lehet legközelebb majd én is kipróbálom! (4 adag)