Amilyen egyszerűnek hangzik, a valóságban is olyan rendkívül gyorsan elkészíthető ez a krémesen lágy finomság, az eredmény pedig önmagáért beszél. Az alapötletet az adta, hogy a napokban kaptam egy komolyabb adag laskagombát, a recept többi része pedig hamar össze is állt ezután.

Kezdésként felkockáztam 0.5kg bőr nélküli csirkecombfilét és egy felforrósított serpenyőbe dobtam, amiben előzetesen felolvasztottam némi vajat. Érdemes minél nagyobb serpenyőt használni, hogy minden egyes húsdarabot egyenletesen átjárjon a hő. Én maximális hőfokon 5-6 percig perzseltem húst, közben sóztam és borsoztam, majd félrehúztam, hadd pihenjen.

Ezután egy másik lábosban felolvasztottam egy evőkanálnyi sült zsírt és a szokásos hagymakészítési eljárásnak fogtam neki. 30dkg apróra kockázott vöröshagymát folyamatos kevergetés mellett kb.10 percig dolgoztattam, közben sóztam, borsoztam, majd jöhetett a laskagomba (36dkg) ami az én esetemben fagyasztott volt és viszonylag kisebb darabokra fel is lett már szeletelve előzetesen. Nem vagyok a fagyasztott gomba híve, de hát ha már kaptam, gondoltam csak megpróbálkozok vele. Ami ebben az esetben nagyon fontos, hogy semmiképp se olvasszuk fel előzetesen és lehetőség szerint maximális hőfokon dolgoztassuk. Így is tettem, 6 perc alatt egy elég szép kis hagymás-gombás alapom lett, amihez hozzáadtam még két gerezd (16g) reszelt fokhagymát, majd egy egyperces aktív kavargatást követően két evőkanál mustárral és egy teáskanálnyi őrölt szerecsendióval is megkínáltam. Felöntöttem 0.5l tejszínnel (20%) és egy rottyanást követően a csirkehúst is hozzáadtam, jó alaposan elkavartam és fél csokor friss kaporral is megszórtam még. Minimum hőfokon pár percig rotyogtattam még, ami idő alatt egészen hihetetlenül tökéletes sűrűségű állagot vett fel az egész.

Hogy milyen körettel fogyasszuk, természetesen ízlés dolga, én most rizst főztem hozzá (egy bögrényi pont optimális adagnak bizonyult) és bár végül jó szokás szerint megint összekevertem a csirkés alappal, az első adagot a képeken is látható, esztétikusabb formában prezentáltam. Kissé meglepő módon igencsak csípős lett a végeredmény a kiadós borsozásoknak köszönhetően, a kapor pedig ezúttal inkább csak finoman a háttérben megbújt az ízvilágban, a tejszínes-hagymás-gombás alap pedig egész egyszerűen mennyei lett! Igazán laktató finomság született egészen rövid idő alatt. (4 adag)