Biztos lesznek, akik egyből vicsorogva ugranak majd erre a kijelentésemre, miszerint még ha kissé sarkítva is, de az a helyzet manapság, hogy szinte ciki, vagy minimum kockázatos magyaros étterembe menni, vagy valahol magyaros ételt rendelni. Hogy miért is? Egyrészt mert biztos minden hónapra jut legalább egy cikk azzal kapcsolatban, hogy vagy lehúzzák az embert, vagy éppen megkérdőjelezhető alapanyagokból, urambocsá maradékokból áll össze a menü. Nyilván mindenki hallott már legendákat bizonyos Váci utcai helyekről a fővárosban, de egész biztos, hogy mindenkinek van legalább egy kínosan modoros szocreál éttermi élménye és nyilván egy magyaros konyhának nem feltétlenül kell egy alsó kategóriás kifőzdénél meghúznia a minőségi határt. Én magam is bajban voltam sokszor, amikor hosteles karrierem során szerencsétlen külföldi vendégeket valami jó magyaros étterembe kellett küldenem, mert elég sok negatív élményem volt nekem is és az igazat megvallva egy idő után fel is hagytam a tesztelésekkel ezen a fronton. Az első Bécsiszelet vendéglő 1993-ban nyitotta meg kapuit és azóta már 7 étteremmel büszkélkedhet a lánc, az éttermek valamelyikével kapcsolatban pedig egész biztosan sokaknak van már valamilyen élménye. Én eddig konkrétan csak az István utcai egységben jártam még évekkel ezelőtt, a jelen cikk témájául szolgáló Margit körúti étterem tesztelése felé menet pedig némi félelemmel vegyes kíváncsiság lett úrrá rajtam.
A fentebb boncolgatott negatív előjelek viszont nagyon hamar pozitívba fordultak a Farkas Pál újdonsült tulajdonos / üzletvezetővel való társalgás közben, aki elmondta, hogy szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt vette át a helyet és ő maga is tudta jól, kemény fába vágta a fejszéjét. Nem tagadta, hogy bizony voltak problémák az étteremmel korábban, lényegében minden létező fronton és bizony keményen meg kell dolgoznia azért, hogy tudatosítsa az emberekben, hogy ez egy teljesen új fejezet a Bécsiszelet életében, megújult belsővel, teljesen új szakmai stábbal, minőségi, házias, finom ízekkel és maximálisan profi felszolgálással, a lehető legjobb értelemben vett családias hangulatban. Az étteremről még annyit érdemes talán megjegyezni, hogy önálló entitásként érdemes rá tekinteni, miközben persze vannak bizonyos fogások, amik ugyanúgy megtalálhatóak bármelyik franchise partner éttermében is. Az étlap igencsak sokszínű, ám mégsem túlzó, klasszikus forgásokkal a főszerepben de azért jó néhány helyi specialitást is megtalálunk a kínálatban.
Kezdésként egy gulyáslevessel (1390.-) próbálkoztam, ami egy jópofa kis mini bográcsban került felszolgálásra külön kis tányéron néhány karika erőspaprika és egy kosár friss kenyér társaságában. Már ránézésre is igen biztató volt a bogrács tartalma, gyönyörű, erőteljes szín jellemezte és a mennyei illatfelhő is elég rendesen bejárta az orrüregeimet, miközben örömmel nyugtáztam egy kanálmerítést követően, hogy bizony jó sűrű ez a gulyás, nem lett kispórolva belőle semmi. A zöldségek pont optimális méretű kockákra lettek vágva és állagukat tekintve is a lehető legtökéletesebbek voltak. A húskockák kicsit eltérőbb képet mutattak méretileg, de ezt amúgy én is így szoktam csinálni, állagát tekintve pedig mérettől függetlenül mindegyik tökéletesen puhára főtt, szinte elolvadt a számban. Ezt ennél jobban nem is nagyon lehetne csinálni szerintem. Ízre olyan szinten házias, hogy tényleg elhittem, hogy hirtelen otthon, a családi asztalnál ülök. Rendkívül telt, gazdag ízvilág volt jellemző a levesre és tényleg meg se fordult a fejemben, hogy bármilyen extra fűszerezést igényelne a mű, pedig én aztán tényleg tízből kilencszer biztos hogy minimum sózok, borsozok mindent. Valahol féltávnál pár karika hegyeserőssel színesítettem azért még picit az ízképen és a bogrács aljáról az utolsó cseppet is kikanalazva elégedetten dőltem hátra. Ez bizony maga volt a tökély. Némi kenyér társaságában egyébként akár már ez is felér egy kisebb főétkezéssel.
Folytatásként mi mást is választottam volna, mint a Különlegességek szekcióból egy jó kis Óriás Bécsi Borjút (30dkg / 3490.-), hozzá pedig egy szintén különlegességnek számító Bécsi salátát (fehér és lila káposztasaláta, osztrák burgonyasalátával) 990.- Bár lelkiekben felkészültem egy igencsak emberes adagra, azért még így is kikerekedett a szemem, amikor megérkezett az óriási tányér az asztalomhoz. A hússzeletet, mintha körzővel rajzolták volna meg, annyira szép kerek volt és a panírt is meg kell dicsérnem, hiszen jól láthatóan nagyon szép, egységes színűre sült és a finom illatok megelőlegezték a finom ízeket is. Már csak méretéből adódóan is a hús nyilván vékony, ami amúgy alapértelmezésben nem annyira a kedvencem, de jelen esetben egyáltalán nem zavart. A bunda pont optimális vastagságú, illetve vékonyságú, tökéletesen passzolt a húshoz. Itt is megjegyezném, hogy mintha csak az én ízlelőbimbóimnak lett volna kitalálva az ízesítés, hiszen semmit sem hiányoltam, illetve semmit se éreztem túlzónak, összességében pedig jó puha, ízletes volt a hús, de ami talán legalább ugyanennyire fontos, hogy a panír se volt száraz, fojtós, vagy épp karcos. Ezt csak azért emelem ki, mert hát bizony elég sok ellenpéldával is találkoztam már. A hús mellé választott saláta is brutál jó képet mutatott és nagyon jó érzékkel lett összeállítva. A két káposzta eltérő ízvilágával és szuper ropogósságával engem azonnal megvett magának és a nagyon jó ízű és állagú krumplit is telitalálatnak mondanám. Összességében egy nagyon jó kis citrusos, frissítő, első osztályú köret.
Az utolsó falatok elfogyasztását követően azért már egy elég kellemes teltségérzet lett úrrá rajtam, de úgy voltam vele, hogy most már muszáj lesz valami kis desszertet is kipróbálnom, csak hogy teljes legyen a kép. Egy jó palacsintával engem bármikor le lehet venni a lábamról, így nem is gondolkoztam sokat, rögtön rábólintottam a Szatymazi palacsintára, ami két túrós palacsintát jelentett, vanília pudingos öntettel, őszibarack darabokkal és epres sziruppal, valamint egy kis porcukor szórással. (890.-) Előzetesen kicsit azért féltem, hogy valami indokolatlanul nagy tál fog megint az asztalomhoz érkezni, és bár azért persze kevésnek se mondanám az adagot, de ezzel az egyébként igencsak csábos kompozícióval még simán megküzdöttem. Egy picit meglepetésként ért, hogy nem egy tűzforró, gőzölgő desszert került az asztalomra, viszont nekem nagyon tetszett az a kettősség, amit a forró túrós palacsinta és a hidegebb puding és barack együttese alkotott. Itt megint csak hiba nélkül teljesített minden egyes elem, egészében nagyon jól működött a kompozíció. Egy igazi klasszikus desszert opció, ami mégis némi plusz élményt nyújt.
Mindent összevetve elmondható, hogy egy rendkívül kellemes pozitív meglepetésben részesültem a Margit körúti Bécsiszeletben eltöltött idő alatt. Belső kialakításában átjön némi retró érzés, miközben egy letisztult, világos kép fogadja a betérő vendéget. A kedves személyzet nélkülöz minden kínzó modorosságot, miközben mindig az adott helyzethez, illetve vendéghez igazodva hozzák legjobb formájukat. A légkör ennek megfelelően egyszerre nosztalgikus, modern és családias. Bebizonyosodott számomra, hogy lehet, sőt, igazából kötelező lenne egy magyaros, egyszerű ételt is szívvel-lélekkel, kellő odafigyeléssel elkészíteni, amitől esetlegesen olyan élmenyek szakadhatnak fel a kedves vendégben, mintha egy rég elfeledett családi ebédnél ülne újra. Bennem is ilyen érzések kavarogtak a gulyás kóstolása közben. Sokszor hallottam már ilyet és ide is konkrétan ezért járnak többen is, mert hogy a házias ízek itt tényleg testet öltenek. Itt az egyszerű elkészítési formák dominálnak, inkább kerülik a sok manapság divatos "hóbortot". Természetesen nem kell, hogy ez mindenkinek elnyerje a tetszését, de aki egy hamisítatlan, igazi házias ízélményre vágyik, annak mindenképp érdemes tennie egy próbát a megújult Margit körúti Bécsiszelettel!
A húsok frissességét és minőségét az Extra Hús Trade 95 Kft biztosítja.
