Már elég régóta tervbe volt véve, hogy kipróbáljam a bárány t-bone sütését, amit kedvenc helyemről, a fővárosi Nagy Vásárcsarnok alagsori szintjén található Steak Shopban szereztem be és még néhány jó tanácsot is kaptam a fűszerezéssel és sütéssel kapcsolatban. Köret fronton pedig lényegében azonnal tudtam, hogy mit akarok mellé készíteni, ami egy jó kis pikáns, fűszeres sütőtökpüré volt és néhány szelet céklachips.
A húst már reggel kivettem a hűtőből, mivel sarkalatos pontja a sütésnek, hogy semmiképp se hűtőből kivéve kezdjünk hozzá egyből, de én nem hiszek a fél órával / egy órával előtte dologban se, így inkább már reggel ki szoktam venni a sütésre szánt húst. Két szeletet vásároltam egyébként és a szeletek még a csontnál is félbe lettek vágva. Arra külön felhívták a figyelmemet hogy a zsíros oldalon található hártya részt vágjam be, majd tépjem le sütés előtt.
Utána a húsokat jó alaposan megforgattam egy kis minipácban, ami a következőképpen állt össze: 2ek olívaolaj, 1 gerezd reszelt fokhagyma, 1-1tk rozmaring és bazsalikom. Ebben pihentek pár percet a húsok, közvetlenül sütés előtt pedig még frissen őrölt tarkaborssal és sóval is fűszereztem, majd egy forró serpenyőbe helyeztem először a zsíros oldalán egy percig, majd a csontos oldalán is egy percig a két félbevágott húst. Ezután elfektettem őket és 3-3 percig sütöttem (végig max hőfokon) mindkét oldalt és még fél percig ismét rásütöttem a bőrös oldalra mert nem voltam elégedett az elért eredménnyel, majd 5 percig lefedve pihentettem. Ahhoz képest, hogy soha nem sütöttem még ilyen húst, szerintem elég menő lett a végeredmény. Nem mertem ennél kevesebb ideig sütni, de még így is maradt némi halvány rózsaszín csík belül, illetve kellően szaftos lett a végeredmény. Az ízesítése is fantasztikusra sikeredett, a sütőtökpüré és a céklachips is kiválóan passzolt hozzá.
Második körben kipróbáltam, hogy a második oldalt csak két percig sütöm és közben bőszen locsoltam az első sütésből visszamaradt pecsenyelével és hát azt kell, hogy mondjam, még elképesztőbb lett a végeredmény. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy szerintem az első körnél kicsit türelmetlen voltam és nem forrósítottam fel eléggé a serpenyőt, ezért is kellett túlóráznia még a zsíros oldalnak picit, most a második sütésnél viszont elég volt az első egy perc is és nagyon szépen megpirult mindenhol a hús a végére. Sajnos nem igazán sikerült élethű képeket csinálnom bárhogy próbálkoztam, pedig az élő látvány valami egészen elképesztő volt. Gyönyörű rózsaszín volt a hús belül, kívül finoman ropogós kis kéreg és hát egészen elképesztően puha, szaftos volt minden egyes falat.
