Megmondom őszintén, eddig nem igazán voltam túl közeli barátságban a kelt tésztás receptekkel. Kicsit féltem tőle néhány múltbeli kudarc hatására, de úgy voltam vele, hogy itt az ideje ezen változtatni és újult erővel belevágni, elmerülni a témában. Azért biztosra mentem és egy már kipróbált tuti recepttel dolgoztam, ami az egyik nyári nagymegyeri Csabi Konyhája X Chili House burger eseményen lett bevetve a nachos burger egyik elemeként. (Ezúton is pacsi Huszár Tibi barátomnak.) Akkor a házi tortilla lap készítésében, illetve kisütésében én is segítettem, illetve ellestem a folyamat egyes lépéseit és már akkor elhatároztam, hogy egyszer majd otthon, egymagam is nekiesek. Elérkezett hát az idő!

Egy nagyobb tálba szórtam 50dkg lisztet, amire 33g élesztőt morzsoltam, 2-2tk sóval és őrölt köménnyel is megszórtam, 2dl napraforgóolajat öntöttem rá és kezdésként 1dl langyos vizet is, majd szépen elkezdtem a kezemmel összedolgozni az alapanyagokat. Gyúrtam, dagasztottam és szép lassan kezdett egész jó kis állagot felvenni az egész. Szerintem erre nem feltétlenül létezik egyetemes mérce, érezni kell, én még kb. további 1dl vizet öntöttem hozzá és tovább folytattam a gyurmázást. Egy olyan állagot kell elérni, ami se nem túl száraz, se nem túl ragacsos. Amikor ezzel megvoltam, egy konyharuhával lefedtem és egy meleg radiátor mellé tettem pihenni 40 percre. 

A jelzett idő leteltével jól láthatóan meg is dagadt a tésztalabdám, amit ekkor kb. 10 dekás kis gombócokra szedtem. Előzetesen nagyon féltem, hogy mi lesz, de ekkor nagyon megnyugodtam mert valami egészen elképesztően jó állaga volt a tésztának, ekkor már tudtam, hogy nagy baj nem lehet! Alaposan belisztezett felületen elkezdtem kinyújtani a gombócokat. Az első nekem egy kicsit vastagra sikerült, mondhatnám akár azt is, hogy direkt, kíváncsi voltam, hogy mi történik, ha így sütöm ki serpenyőben, a maximumtól kicsit visszább vett hőfokon. Ezt is érzéssel kell csinálni, amikor már hólyagosodik az egész akkor nagyjából meg lehet fordítani és persze addig süssük amíg egy szép, egészséges színt nem kap az egész. Annyira megörültem a sikernek és annyira jól is nézett ki az első példány, hogy azonnal be is faltam, haha. Lényegében egy jó kis lepénykenyér volt ez, ami köretnek is simán megállja a helyét. A folytatásban azért már célzottan vékonyabbra kinyújtottam a tésztát, de nyilván olyan szinten meg volt kötve a kezem, hogy azért a serpenyőnél nagyobbra nem volt célszerű nyújtanom. Én minden sütés előtt egy kis olívaolajat is locsoltam a serpenyőbe, biztos ami biztos. 

Miután kisültek a tortilla lapok, tetszés szerinti nagyságúra, illetve formájúra vágjuk, majd forró zsírban kisütjük. A kisütés folyamata nyilván egy fritőzben a legideálisabb de egy sima lábosban is megoldható a dolog természetesen. Amint látjuk hogy egy kis színt kapnak a tortilla darabok érdemes egyből kivenni, mert amúgy könnyen túl lehet tolni a dolgot, de ez is ízlés dolga. Én minden adagot egy szűrőbe tettem először, hogy lecsepegjen a felesleges olaj, majd egy kiadós sózás után mehetett is egy külön tálba. Akár önmagában, vagy valamilyen ételhez köretként, vagy valamilyen mártogatóssal is fogyasztható ez az igencsak menő házi ropogtatnivaló. 

Egyetlen recept és három különböző eredmény! Ráadásul tényleg pofonegyszerű is az egész! Én is most csináltam először, úgyhogy nem kell megijedni tőle. Egész biztosan fogok még ilyet csinálni, ráadásul tényleg elég sokféleképpen lehet játszadozni a fűszerezéssel is már az alaptésztánál.