Amikor a Konyhafőnök elődöntőjében, páros feladatban macaront kellett csinálni (és még mellé mille-feuille-t és créme brulée tartot is), akkor azért rögtön tudtam, hogy baj van, haha. Bár szerintem az évad egyik legszórakoztatóbb adását produkáltuk Gerzsonnal, nyilván sok büszkeségre nem volt okunk az elkészült desszerteket látva. Én már ekkor elhatároztam, hogy el fogom majd készíteni nyugodt, házi körülmények között is valamikor. Túlzottan nem kapkodtam a megvalósítással, mivel én magam nem szeretem és nem is igazán értem, hogy mit szeretnek rajta az emberek... Majd egyszer csak jött a nagy felkérés, miszerint a 8 éves keresztlányom macaront kér a születésnapjára.... Na bumm! Ennek fele se tréfa, fel kell kötni a gatyát!

Rengeteg cikket, receptet elolvastam a témában és az a helyzet, hogy bár alapvetően nem egy nehéz dologról van szó, mégis elég nagy különbségeket találtam az elkészítéssel kapcsolatban és azt már jól tudtam, hogy a legkisebb hiba is végzetes lehet. Először egy cukorszirupos verzióval próbálkoztam, ami ugyan nem lett rossz, fényévekkel jobb, mint amit Gerzsonnal összegányoltunk, de még mindig nem éreztem az igazinak... Végül szinte változtatás nélkül egy Nosalty recept lett a befutó. Első lépésként átszitáltam 220g porcukrot és 100g mandulalisztet és alaposan összekevertem. Ezután 3 tojásfehérjét elkezdtem keményre verni, két csipet sóval is megszórtam és körülbelül 3 részletben hozzáadtam 60g kristálycukrot is. A végén 1tk ételfestékkel is megszíneztem, ez nyilván tetszés szerint variálható, én málnapirosat használtam. A mandulalisztes porcukrot 3 részletben hozzáadtam a tojáshabhoz és alaposan elkevertem fakanállal. Szerintem a kelleténél egy picit keményebb, sűrűbb lett az állag, de inkább már nem kezdtem el bűvészkedni vele. Habzsákba töltöttem és egy 200 forintos érménél picivel nagyobb formába kinyomtam sütőpapírra. Ilyenkor érdemes az asztalhoz csapkodni a tepsit, hogy megszabaduljunk a felesleges levegőtől, majd így hagyjuk 40 percre, hogy egy kicsit megdermedjenek a macaronok. Közben elő lehet melegíteni a sütőt is 150 fokra, légkeveréses funkcióval. Na ezzel kapcsolatban is ahány recept, annyi különböző adat, fokok, funkciók...

15 perc alatt készre sütöttem, ez idő alatt szépen meg is emelkedtek kicsit, bár nekem nem képződött az a tipikus kis talp rész... Miután kihűlt, igyekeztem kialakítani a leginkább összeillő párokat, majd egy kiskanállal megkentem egyet és összetapasztottam a párjával. A töltelék egy eléggé szabadon variálható dolog, én egy elég menő csokiganache-t csináltam 1:1 arányú 85%-os étcsokiból és 30%-os habtejszínből és még áfonyalekvárral is gazdagítottam. Ezt mindenképp érdemes előre elkészíteni, hogy legyen ideje kihűlni, illetve kicsit megkeményedni. A legtöbb recept azt írja, hogy érdemes egy éjszakára hűtőbe tenni jól zárható dobozban a kész macaronokat, én is így tettem. Másnap izgultam, hogy az egyébként igencsak kritikus ünnepelt hogyan fogadja majd a kész művet, de legnagyobb megelégedettségemre nagyon örült neki és már az első harapás után kijelentette, hogy senki nem fog kapni belőle, haha! Persze tudom, hogy nem lettek tökéletesek, de ahhoz képest, hogy honnan indult a projekt, ezt már mindenképp sikerként könyveltem el.