Ha augusztus 20, akkor irány a Bem rakpart dőzsölni egy jót! Illetve jó szokás szerint én már egy nappal korábban túl szoktam lenni a tesztkörön, amikor egyrészt kevesebben is vannak, másrészt pedig bizony néhány száz forinttal még olcsóbban is hozzá lehet jutni a legtöbb finomsághoz. Lássuk, idén milyen érdekességeket tartogatott a Magyar Ízek Utcája!
Ami rögtön elsőre feltűnt, hogy iszonyatosan elszaporodtak a kézműves sörök! Ez persze jó hír, így rögtön az első szimpatikus helyen (Big Foot) meg is kóstoltam egy jó Razziát, ami egy barna búzasör volt és nagyon finom! Tovább sétálva az ilyenkor szokásos magyaros főtt kaják, édességek mellett szokás szerint sok különlegesség is képviseltette magát. Az egyik leginkább szimpatikus helyen nagyon jópofa cserépedényekben rotyogott a töltött káposzta és társai. A mohácsi alakulat ráadásul népies öltözetben várta az éhes vendégeket.
A sör után jöhetett az ország tortája (600 HUF), ami idén somlói revolúció néven futott és meglepően jóra sikeredett. Ahogy azt a leírás is sugallta, eléggé más megközelítésben került bemutatásra a jó öreg somlói, de ez mindenképp előnyére vált az összképnek. Légiesen könnyed, egyáltalán nem tömény finomság volt ez.
Tovább haladva nagyon sok kedvemrevaló inni- és ennivalón akadt meg a szemem, az igazat megvallva mindent végigkóstoltam volna legszívesebben. Egy újabb sört (Chicago, ez egy pale ale sör volt) követően viszont jött az első sokk, méghozzá a honvédség tortájának a hiánya. Pedig a leírás alapján nagyon jónak tűnt, de hát egyszerűen NEM VOLT! Akkor minek volt kiírva? Kinek csinálták? Minek lett behirdetve? Csak mert állítólag 20-án se lehetett kapni...
Vigasztalásul végül egy jó aszalt szilvás birka csorbára (1200 HUF) neveztem be a Lánchídnál található körforgalomnál. Nagyon nagy rajongója vagyok a csorba levesnek, úgyhogy ezt mindenképp meg kellett kóstolnom, de az igazat megvallva a tökös lecsó is igen csábítónak tűnt. A leves teljesen rendben volt, igazi ízfesztivál volt az egész. Kitűnő választás!
Közben egy másik sörös helynél már egy ideje arra vártam, hogy megérkezzen a chilis sör, hiszen ezt bűn lett volna kihagyni. Nagy rajongója vagyok az erős dolgoknak, de valahogy ezzel a sörrel kapcsolatban picit bizonytalan voltam, hogy mennyire jó ötlet kipróbálni... De a kíváncsiságom győzött és beneveztem egy jó korsóra. A sörben 3 féle chili (thai, szellem és jalapeno) került felhasználásra, a sör pedig az első korty után rommá égette az ajkaimat, a további kortyolása pedig a nyelőcsövemben, majd a gyomromban okozott helyrehozhatatlan károkat. Sajnos baromira nem esett jól, egész konkrétan egy nagy küzdelem volt az egész...
Végül muszáj volt egy kis fagyival csillapítanom a sokkot. Így viszont legalább megkóstoltam az év fagyiját (mézes-diós hecsedli) is, ami igen érdekes ízvilággal rendelkezett, engem nem is igazán győzött meg, ellenben az epres sajttorta annál inkább. Élményekben és új ízekben tehát ezúttal sem volt hiány. Találkozunk egy év múlva!
