Egy évvel ezelőtt indult hódító útjára a Billog foodtruck a fővárosban, aminek híre azonnal heves szívdobogást váltott ki belőlem még úgy is, hogy semmit se tudtam a kínálatról. Hogy miért? Aki esetleg nem tudná, 2002 óta nyomatom a Billog zenekar basszusgitáros/énekes frontembereként, ami több szempontból is életem egyik erőteljesen meghatározó része. Így aztán rögtön tudtam, hogy muszáj lesz előbb vagy utóbb beiktatnom egy látogatást, illetve tesztet, főleg, hogy az étlapot tanulmányozva a kínálat is igencsak megnyerőnek bizonyult számomra.
Kezdeti félelmeim teljesen alaptalannak bizonyultak a lokációt illetően, de mivel nem igazán vagyok Kőbányán járatos, így nem is igazán tudtam betájolni magam előzetesen de egyébként játszi könnyedséggel megközelíthető a Maglódi úton tanyázó kis kocsi és annak igencsak megnyerő kiülős kis környezete, ami nyilván inkább a tavaszi/nyári időszakban lesz csak igazán csábító. Az étlapon a burgerek mellett sok más érdekesség is helyet kapott, mint a cipós raguk, vagy épp a cubano szendvics, központi hús elemként pedig bölénnyel. Rögtön szemet szúrt az igen komoly kézműves sörválaszték is, ami nyilván nem véletlen, hiszen szemben, az út másik oldalán található több kisüzemi sörfőzde is.
Elég konkrét elképzelésekkel érkeztem a helyszínre, így aztán az épp aktuális különlegesség, a Grincsburger mellett egy igazi nagyágyú, a Bölényburger lett a másik választott. Elsőként a zöld őrületet kóstoltam, ami a következőképpen állt össze: zöld buci, tarkamarha húspogácsa, remulád, póréhagymacsíra, füge chutney, paradicsom, cheddar sajt, lilahagyma, madársaláta és a buci tetején sapka funkciót betöltve átszúrva egy szilvás marcipáncsoki (2450.-)
Alapvetően engem nem hoznak lázba a színes zsemlék, de azért meg kell hagyni, hogy ez valami baromi dögösen nézett ki! Ami viszont ennél is fontosabb, hogy ízre is teljesen rendben volt az egész, egy rendkívül harmonikus egységet alkottak az összetevők, semmi se lógott ki az ízképből. A füge chutney is nagyon kellemesen jelentkezett csupán egy kis édeskés plusz ízt hozzáadva a kompozícióhoz.
Egy szó mint száz, ugyan én a valamivel harsányabb ízvilágú ételeket részesítem előnyben, így a mindent elsöprő katarzis ugyan elmaradt, de azért a naturalista és harmonikus egyensúlyt is tudom értékelni, illetve az étlap többi szereplőjével szemezve abszolút játszik nálam egy visszatérés, a szívemhez igencsak közel álló névválasztásért pedig egyértelműen jár a plusz pont és a hatalmas pacsi!
