A pacal egyike a leginkább megosztó ételeknek. Valaki vagy imádja, vagy utálja, nincs középút. Én történetesen nagyon szeretem, viszont az is igaz, hogy egy kezemen meg tudom számolni az igazán jó élményeket. Szerintem amúgy a legtöbb pacalellenes ember is azért tiltakozik az étellel kapcsolatban, mert nem evett még igazán jót. Mert amúgy ha tényleg jól van elkészítve, akkor ízre és állagra is egy egészen fantasztikus, finom ételről beszélhetünk. Régóta terveztem már, hogy egyszer én is megpróbálkozom vele, most sikerült összeszednem a bátorságomat hozzá, haha.

Feketeöves pacal fanatikusok biztos felhördülnek majd ezen, de számomra egyértelmű volt, hogy elsőként a könnyített pályával fogok próbálkozni, miszerint fagyasztott, előfőzött marha pacalt használtam a főzés során. Ezzel nagyon sok időt és melót is meg lehet spórolni és én nem érzek ebben semmi kivetnivalót. Kezdésként két evőkanálnyi felolvasztott sült zsíron üvegesre pirítottam két fej apróra kockázott vöröshagymát (300g), 5 perccel később pedig 3dl száraz vörösborral, 2dl vízzel és 100g paradicsompürével is felöntöttem a hagymás alapot és 1-1tk sóval, borssal, kakukkfűvel, őrölt köménnyel és 2tk füstölt paprikával fűszereztem, 2ek almaecetet is adtam hozzá és 4 babérlevelet is dobtam bele. Az előzetesen kiolvasztott pacal (1kg) is belekerült a lábasba és másfél órán keresztül, fedő alatt rotyogtattam alacsony hőfokon, időnként megkeverve. A másfél óra alatt apránként adagolva 5dl vizet is hozzáöntöttem, mindig csak annyit, hogy azért mindig el legyen lepve folyadékkal a pacal.

Ezután 250g felkarikázott csípős házikolbász és 150g rizs is csatlakozott a csodásan illatozó alaphoz, illetve ekkor ismét fűszereztem 1-1tk sóval, kakukkfűvel és 2-2tk füstölt paprikával és lestyánnal. Öntöttem még hozzá egy liter vizet és további fél órás rotyogtatás következett, de ekkor már vigyázni kell nehogy a rizs miatt leégjen az egész, így aztán érdemes sűrűn kavargatni. Közben én úgy éreztem, hogy még további 2dl vizet elbír még ez az egyre brutálisabb képet mutató finomság, a két óra leteltével pedig két babkonzervet (2x240g) is adtam még hozzá, egy alapos átkeverést követően pedig körülbelül 5 perccel később el is készült a nagy mű.

Egészen elképesztő módon krémes lett a végeredmény, sűrű szafttal, intenzív, mennyei ízvilággal és fantasztikus állagok találkozásával. A kolbásznak köszönhetően pont kellemesen csípős lett az egész, de persze egyéni ízléstől függően chilivel/erőspaprikával is lehet még tovább erősíteni az ízvilágot. Most komolyan nem akarom nagyon fényezni magam, de ahhoz képest hogy most csináltam pacalt életemben először, én nem ettem még ennél finomabbat! Megkockáztatom, ezzel a recepttel talán meg tudnék győzni egy-két megrögzött pacal ellenzőt is. Ugyan nem szokásom egy receptet túl sokszor újra elkészíteni, de úgy érzem, ez a recept sűrűn elő fog még kerülni a jövőben. Rendkívül laktató és elképesztően finom egytálétel ez, friss kenyérrel, savanyúsággal pedig egy igazi királyi lakoma! (5 adag)