Alig két hete nyitott meg a Sidi Bou Saïd, az első tunéziai étterem Budapesten, a Népszínház utcában. Ennek kapcsán került megrendezésre egy igencsak nagyszabású sajtóesemény a Ramadán jegyében, amire én is meghívást kaptam és a legnagyobb örömmel és kíváncsisággal vettem részt a a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal által szervezett eseményen. Raja Ammar, a budapesti hivatal vezetője köszöntőjében elmondta, hogy a Ramadán a muszlim vallású emberek szent hónapja. Ezen időszakban több héten keresztül napkeltétől napnyugtáig nem vehetnek sem ételt, sem italt magukhoz. 

Ennek megfelelően napnyugta után vette csupán kezdetét a lakoma az emeleti részen és mint megtudtam, egy tunéziai hegyen található kis kávézó mintájára alakították ki a rendkívül hangulatos belső teret, illetve azt a hangulatot próbálták itt Budapesten visszaadni. A háttérben mi más is szólhatott volna, mint autentikus zene, de a későbbiekben többen is hangszert ragadtak és élőben varázsoltak igazán különleges hangulatot a zenéjükkel. Itt alapértelmezésnek számít minden étkezéshez a víz, a tea és a friss datolya, amihez foghatót korábban még nem nagyon ettem. Az az igazi puha, húsos finomság, amit inkább nem is hasonlítanék a szupermarketekben kaphatóval. 

Előételként érkezett egy kisebb tányérnyi csirkés chorba leves, amihez brik társult, ami egy tipikus tunéziai specialitás. Olajban kisült vékony tésztabatyu, amibe különféle tölteléket szokás pakolni. Engem azonnal elvarázsolt, főleg miután bőségesen lapátoltam rá a másik specialitást, a harissát, ami a mi Erős Pistánk tunéziai megfelelője, de remélem mondanom se kell, hogy ég és föld a különbség. Egy kisebb tálkában némi friss saláta is érkezett még az asztalhoz, amiből jó kis felüdülés volt néha bekapni pár falatot az egész estés étkezés során. A leves nekem picit túlzottan naturális volt, egy kis sóval még feldobtam, de amúgy összességében egy nagyon kellemes felvezető volt, főleg a brik és a harissa párosának köszönhetően.

A folytatásban, áttérve a főételekre a polipot kóstoltam meg, ami egy igencsak kiadós mennyiségű fűszeres szószban foglalt helyet. Követve a közben elhangzó jótanácsokat, bizony jó magyar módra friss kenyeres tunkolással estem neki és konkrétan az első falattal rögtön akkora katarzist kaptam, hogy meg is kellett kicsit kapaszkodnom az asztalban. Szöges ellentéte volt a levesnek, hiszen egy erőteljesen sós és rendkívül markánsan fűszeres ízvilág jellemezte az egészet, amit legszívesebben nagykanállal lapátoltunk volna be asztaltársammal együtt, haha. Tényleg komoly önuralmat kellett gyakorolni, hogy ez ne történjen meg, azonnal óriási rajongó lettem, és amikor azt hittem, hogy ezt nem lehet fokozni, akkor megkóstoltam a polipot is... Na ez megint egy olyan kategóriájú étel, amiről csakis szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Szinte elképzelhetetlenül puha állagú, jóformán elolvadt a számban, ami mellé a kitunkolt szafttal együtt egészen szenzációs gasztronómiai élményt adott.

Ha ezután véget ért volna a vacsora, én már így is boldog emberként tértem volna haza, de ekkor jött még csak az igazi csúcspont. Az egyébként végig kedves és segítőkész személyzet hatalmas tálakat hoztak fel, amik mindenféle földi jóval volt emberesen megpakolva. Egy tekintélyes kuszkusz ágyra lettek ízlésesen elhelyezve az egész zöldségek, tajine, főtt tojás és az egészen elképesztően jól kinéző csontos bárány hús darabok. Mindehhez dukált még némi sült erőspaprika is, én pedig izgatottan vetettem bele magam a falatozásba. Nem is tudom mivel kezdjem... A kuszkusz egészen meseszerű, egyszerre pergős és szaftos, ízes de mégsem hivalkodó, egyszerűen tökéletes! A zöldségek is szinte elolvadnak az ember szájában, a tajine névre hallgató különlegesség pedig elég sokféleképpen is készülhet, jelen esetben ez egy csirkehúsos verzió volt és bizony nagyon imádtam ezt is. A bárányról pedig megint csak a legkomolyabb jelzők használatával tudok nyilatkozni, hiszen leomlott a csontról és amellett, hogy vajpuha volt, semmilyen esetlegesen zavaró, erőteljes íze nem volt, mint amitől sokan félnek. Egy nagyon jó értelemben vett naturális ízvilág jellemezte ezt az egész étel kompozíciót, amihez pont nagyon jól passzolt a sült paprika, ami mondjuk volt, akiket megizzasztott az asztalnál, de ez nálam pont a legjobb szintet képviselte, ami egy kellemes pluszt adott az egészhez anélkül, hogy elnyomna mindent.

Ezek után kicsit félve vártam a desszert szekció megérkezését, hiszen már bőven a befogadóképességem határán voltam. Leginkább egyfajta aprósütemény válogatásként tudnám leírni a tányér tartalmát, illetve ez nyilván az én egyéni ízlésem miatt van, de ez nem annyira az én világom volt, hiszen eleve jellemzően szeretik túltolni az édesség faktort, illetve a cukrot ezen a téren. 

Mindent összevetve elmondható, hogy egy rendkívül pozitív élménnyel gazdagodtam és túlzás nélkül állítom, hogy a Sidi Bou Saïd Budapest egyik legfontosabb nyitása 2023-ban! Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szívesen ismerkedne meg új ételekkel, ízekkel úgy, hogy mindezt egy valóban autentikus helyen teheti meg, ahol a legmagasabb színvonalú és valóban autentikus alapanyagok felhasználásával egy felejthetetlen élménnyé emelik az étkezést. Jártam már sokfelé a világban, de most legszívesebben azonnal indulnék Tunéziába, ahol korábban még nem volt szerencsém megfordulni. Na de addig is, elég csupán a Népszínház utca felé venni az irányt egy kis ízutazáshoz.