Az albán fővárosban tett kirándulás egyértelmű fénypontja volt ebben az ír kocsmában tett látogatás. Előtte egy szimpatikus kis kraft sörös taproomban is elidőztünk, ami után a Meduza volt a végső állomás, amire a google térképet böngészve találtam rá és elég szimpatikusnak tűnt. Az, hogy mennyire ír a hely, most inkább hagyjuk, én inkább egy nagyon színes nemzetközi olvasztótégelynek nevezném inkább. A hely maga első ránézésre lenyűgözött, jó értelemben kaotikus, eklektikus az egész, de mégis van benne rendszer. Elképesztően nagy a belső tér, nyitott ablakokkal és hát bárhova is ül az ember, egy vizuális sokkban részesül. Már érkezésünkkor nagyon magasra lett helyezve a léc, hiszen egy annyira lelkes, kedves és jó kisugárzású pincér fogadott, hogy ezt tényleg tanítani kellene! Asztalt foglalva pedig kezdetét is vette az étlap mustra...
Egészen elképesztő a sörválaszték már a csapokon is! Főleg belga és német sörök kaptak helyet, na meg persze az elmaradhatatlan Guinness. De ezen felül van egy méretes hűtő is további üveges és dobozos opciókkal. Parádés! Az ételválaszték szintén rendkívül szemrevaló és sokszínű. A szokásos pub foodoktól kezdve a steaken át a komolyabb egytálételekig minden van, na és persze amire azonnal szemet vetettem, az a tradicionális albán ételek sora. Nem is volt könnyű a választás, mert bár előzetesen a TAVE KOSI nagy kiszemelt volt, itt viszont bárány helyett csirkéből készítik, így azt inkább kihagytam. Végül a QOFTE KORCE TAVE névre hallgató étel mellett döntöttem, ami lényegében egy fűszeres, paradicsomos zöldségragu marhahús gombócokkal. Mivel frissen készül, így jelezve is van az étlapon, hogy 25 perc a várakozási idő, de nekem az ilyesmivel sosincs semmi gondom. Az asztalhoz érkező étel nagyon gusztusosan nézett ki a cserépedényben, mellé pedig két kis zsemle is dukált. Az ízvilág is nagyon tetszett, igazi nekem való harsány ízek és igazából az adagra sem lehetett panasz, bár be nem zabáltam, azért kiadós kis egytálétel volt.
Ráadásként még ettünk rántott tintahalkarikákat is, ami aztán végképp feltette az itt eltöltött időre a koronát. Az egy dolog, hogy baromi dögösen nézett ki, de én még ilyen finomat talán életemben nem ettem még. A panír csillagos ötös volt ízre és állagra egyaránt, és persze a tintahal is. A mellé kapott majonéz persze nem volt túl izgalmas, de legalább nem valami olcsó gagyi cucc. Mindent összevetve egy határozottan ajánlott hely ez, ahol a parádés sörválaszték mellett igencsak izgalmas és a jelek szerint jól is elkészített ételek erősítik a kínálatot, ami viszont tényleg igazán kiemelkedő, az a vendéglátás. Csillagos ötös!
