Nem is olyan régen, amikor életem első szárzeller krémlevesét készítettem, említettem, hogy bizony ennek egész biztosan lesz folytatása. Nos, el is érkezett az idő és néhány kisebb csavarral megbolondítva egy teljesen más ízvilágú leveske született!
Eredetileg nem ide készültem tesztelni, de mivel a kiszemelt hely zártkörű esemény miatt zárva volt, mentő ötletként gondoltam kipróbálom, hogy itt mi a helyzet burger fronton. Igazság szerint a kultikus Borozó mellett található Burek pékség legjobb tudomásom szerint az utóbbi pár évben hozta be a kínálatába a hamburgert, de korábban amúgy én baromi sokat jártam ide a jobbnál jobb burekekért.
Rántotta készítésre adtam a fejemet egy iszonyatosan pörgős napon, amikor alig maradt időm főzésre, de szerencsére minden adott volt a végül minden létező várakozásomat felülmúló végeredményhez. Már előzetesen is úgy fogtam hozzá, hogy semmiképp sem egy szimpla rántotta lesz, de ilyen brutális végeredményre még én magam se számítottam...
Szalontüdő. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, ez talán egy még inkább megosztó étel, mint a pacal. Nekem korábban még sosem volt hozzá szerencsém, de egy fergeteges magyar rövidfilm annak idején nem csak remekül szórakoztatott, de iszonyatosan kedvet is hozott ahhoz, hogy egyszer én magam is megkóstoljam. Mondjuk túl sok étlapon eddig nem találkoztam vele, ezért aztán különösen megörültem neki, amikor legutóbbi soproni látogatásom alkalmával kaptam egy tuti tippet, miszerint a Fő téren található Gyógygödörben isteni szalontüdőt lehet kapni!
Régen csináltam már krémlevest, az utóbbi időben meg amúgyis teljesen rákattantam a zellerszárra, úgyhogy adta magát, hogy miből készítsek egy jó kis levest a legközelebbi adandó alkalommal. Ezúttal egyáltalán nem bonyolítottam túl a dolgokat, a lehető legegyszerűbb módját választottam a főzésnek.
